Ez nem is váratott magára sokáig, mert gyorsan haladt. A pedagógusi munkával azonban még várnia kellett. ”Magyarországon földrajz - rajz szakosként végeztem. Ám mivel akkoriban a diplomám nem passzolt a dán rendszerbe, itt kint is elvégeztem a koldingi pedagógiai főiskolát. (Pedagógusdiplomája annyiban rendhagyónak számít, hogy feljogosítja őt a bölcsődei, az óvodai, az iskolai, a felnőttképzési, az idősgondozói munkára - de még a fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozásra is.)
Fabricius Beáta: Magasszintű dántudás is kell annak, aki a szakmájában szeretne boldogulni és hosszú távra tervez.
Beáta kint napközizéssel kezdte a pályát. ”Most főként szociális készségfejlesztéssel foglalkozom, amelyet egy dán kollégámmal közösen végzünk. Tartottam már mozgásórát, tanítottam a gyerekeknek vallástan keretében kereszténység-történetet és történelmet is. Sőt volt, hogy a főzésoktatás is az én feladatom volt. A világ konyhái - így például az afrikai és az indiai - mellett a magyarba is tudtam némi betekintést nyújtani a paprika és a makói hagyma révén. Az utóbbiról még videót is néztünk, amelyben a dán sztárcukrász épp hagymatortát sütött belőle. A gyerekek imádták.”
Beáta azt is hozzátette: a dániai oktatási rendszer hazai szemmel talán picit szokatlan. Például a komplex rendszer miatt teljesen megszokott, hogy egy 24-25 fős osztályban, másfél órás tanórák keretében az 5-9 éves korosztályból tevődik össze az osztály. A rendszer csak a matek és a dántudásban differenciál korosztályok szerint.
Emellett nagyon gyakorlatcentrikus is. ”Itt kiskoruktól kezdve a csapatmunkára, a gyakorlatiasságra és a problémamegoldásra nevelik a tanulókat. Még a feladatokat is így kapják: általában 4-5 tanuló kap közösen 1-1 problémát, megoldani.” Amit egy kicsit talán a rendszer gyengéjének érez: a lexikális tudás hiánya.”Itt senkit nem lep meg, ha egy diák sose hallott például Victor Hugóról vagy Tolsztojról.”
A dánokat ugyanakkor jó kollégáknak tartja. ”Derűsek, lazák, jó humorérzékük van és nagyra értékelik a kemény munkát.” Ugyanakkor el is várják másoktól.
”Itt gyakorlott, rutinos pedagógusként is nagyon komolyan kell venni a dolgokat és precízen fel kell készülni minden egyes órára. Azért is, mert a kultúra is azt közvetíti: mindennek ára van. A pénzért pedig nagyon keményen meg kell dolgozni.” Egy szintnél pedig nem engedik jobban a bizalmukba férkőzni a külföldieket. Persze kedvesek és segítőkészek. Viszont kimondatlanul is a levegőben van: aki külföldi, az mindig az is marad.
A dánok mindemellett a nemzeti önérzetre is nagyon adnak. Akárcsak az önállóságra. ”A gyermekekbe már egész pici koruktól kezdve azt táplálják: büszkének kell lenniük, hogy egy nagyszerű közösség részei. Így már a születésnapi tortájukra is kerül dán zászló.” De a nemzeti ünnepek vagy akár a temetések alkalmával is rendre előkerülnek a lobogók. A gyermekeiket is szeretik: de egyáltalán nem a Mama Hotel hívei. ”A családonként 2-3 gyerek itt teljesen megszokottnak számít - és alig várják, hogy 18 évesen elhagyják a családi fészket. Ez még az oktatási rendszerben is tükröződik: az egyetemek nem is folyósítanak ösztöndíjat a még otthon élő diákoknak.”
Beáta azért azt se rejti véka alá: rendszeresen találkozik Dániában kelet-európai - leginkább erdélyi vagy magyarországi magyarokkal - akik jobbára tanulni vagy ”szerencsét próbálni” érkeztek az országba. Ugyanakkor rengeteget panaszkodnak, hol a munkára, hol a körülményekre. ”Sokan ott hibáznak, hogy nem számolnak vele: a saját pénznemükre átváltott, majdani kinti keresethez dániai árak is társulnak majd.
A másik gyakori buktató: hogy a kijövetel karrier-visszalépéssel is járhat. ”Sokan kötnek olyan kompromisszumot, hogy gyorsan kitanulnak egy, itt keresett szakmát a pénz miatt. Például idősgondozónak állnak olyanok is, akik a saját hazájukban ettől teljesen eltérő területeken dolgoztak. És aztán nem érzik jól benne magukat, mert nem nekik való. Nem véletlenül szoktam javasolni: csak az induljon útnak, aki képes megbirkózni ezekkel a kihívásokkal.”
Beáta férjével jelenleg saját házban él. Ennek fenntartása átlagosan havi 6 ezer koronába (240 ezer forint) kerül. De ha ehelyett egyszobás ingatlant bérelnének frekventált helyen vagy a fővárosi régióban, már a bérleti díj mozogna havi 5-6 ezer (200-240 ezer forint) korona körül. /Kevésbé felkapott helyen már 3-4 ezer koronáért (120-160 ezer forint) is lehet egyszobás ingatlant bérelni. De ebben az árkategóriában az ingatlan terén kell kompromisszumokat kötni - például a lakóépület alsó szintjén van a közös zuhanyzó. / Étkezésre átgondolt költekezéssel is legalább havi 3-4 ezer eurót kell fordítani. A közlekedés szintén nem olcsó: Beáta ma már autóval közlekedik. Ám a tömegközlekedés ára miatt sokan inkább a kerékpározást választják.