„Az én pozíciómat akarja majd.” „Csak két hónapra tervez, utána úgyis továbbáll.” „Mivel motiváljam?” Ilyen munkaadói véleményekkel lehet találkozni, ha „túlképzett” pályázó kerül a képbe a munkaerő-felvétel során. Olyan álláskereső, aki képzettségéhez, tapasztalatához képest alacsonyabb munkára jelentkezik. Pedig lehet, hogy tényleg biztos munkára, kevesebb felelősségre vágyik vagy új szakmát tanult ki, amelyet alulról kell kezdeni. Hogyan építhetjük le a munkaadói előítéleteket?

Álláskeresés túlképzettként - erre figyeljünk

Balázs Györgyi szerint nekik az állásinterjún kell meggyőzőnek lenniük. „Mi az önéletrajzok alapján sok esetben nem szűrjük ki azokat, akiknek túl magas végzettsége, nyelvtudása, vagy több éves tapasztalata van, hanem az interjún fektetünk nagyobb hangsúlyt a motiváció kérdésére. Azt igyekszünk feltérképezni, hogy jelenleg milyen szempontok a legfontosabbak számára álláskereséskor. Ha a jelölt csak a közeljövőről beszél, akkor tudjuk, hogy valószínűleg nem ő a mi emberünk, ha viszont hosszú távú célokat említ, akkor meggyőzhetőek vagyunk arról, hogy túlképzettsége ellenére valóban érdekli az adott pozíció. Volt már olyanra példa, amikor „el tudtunk adni” a megrendelő cégnek egy, a szóban forgó pozícióhoz képest túlképzett munkavállalót, mert azt láttuk, tud motivációt találni az adott munkakörben.”


Jó indok lehet a pályamódosítási szándék


Krisztina pályamódosítási kísérlete miatt szállt versenybe egy asszisztensi pozícióért két diplomával, két nyelvvizsgával és öt év pénzügyi tapasztalattal a háta mögött. „Van egy gazdasági diplomám rendezvényszervezői szakiránnyal és egy felsőfokú marketinges végzettségem is. Még a főiskolás éveim alatt kaptam munkát az egyik multinacionális vállalat telefonos ügyfélszolgálatán, ahol emellett egyszerűbb pénzügyi feladatokat is el kellett látnom. Ahogy beletanultam a szakmába, egyre jobb pozícióba kerültem és az utolsó öt évben már teljes mértékben a pénzügyi területen dolgoztam.


Közben folyamatosan motoszkált bennem az régi álom, hogy egyszer rendezvényszervező legyek, főiskolát is ennek megfelelően választottam. Azt gondoltam, hogy hiába a jó fizetés, vagy most váltok amíg még fiatal vagyok, vagy később már nem lesz rá lehetőségem. A rendezvényszervezésben azonban elengedhetetlen a szakmai tapasztalat, ezért a legaljáról kellett indulnom. Elkezdtem szakmabeli asszisztensi pozíciókra pályázni, sőt még sima irodavezetői állásinterjún is voltam. Minden kísérőlevélbe megírtam, hogy azért pályázok, mert váltani szeretnék. Úgy érzem komolyan vettek, de még így is minden egyes interjún rákérdeztek, hogy biztosan asszisztens szeretnék-e lenni a csapatvezetői pozícióm után” – számolt be tapasztalatáról a 29 éves hölgy, akinek három hónappal ezelőtt sikerült megcsípnie az állást, amire vágyott.


A pályamódosítás csak egy érv arra, hogy miért pályázunk kvalitásainkhoz képest alacsonyabb pozícióra, ezen kívül még számos egyéb indoka is lehet ennek. Különösen nőknél gyakori, hogy egy idő után fontosabbá válik a család és az otthon, mint a szakmai sikerek, ezért egy komoly felelősséggel és nagy stresszel járó munkakört szívesen lecserélnek egy alacsonyabb szintű pozícióra. Sokak számára megéri az alacsonyabb fizetésért cserébe a nyugodt munkahelyi légkör és a belátható, kiszámítható és túlórától mentes munkaidő.


A számos valós érv mellett már csak az a kérdés, hogyan adhatjuk elő ezeket hitelesen a velünk szemben ülő interjúztatónak.


1. Hosszú távra tervezünk. Mint tudjuk a munkáltató legnagyobb félelme a túlképzettekkel kapcsolatban, hogy pár hónap múlva ismét új munkaerő után nézhetnek. Ez ellen a legegyszerűbben úgy védekezhetünk, ha – ahogy a HR-es szakértő is mondta – az állásinterjún a hosszú távú terveinket hangsúlyozzuk ki bennük szerepeltetve az adott munkakört.


2. Látunk perspektívát a munkakörben. Klasszikus fenntartás szokott lenni a munkáltatók részéről, hogy mivel tudják majd motiválni a túlképzett munkavállalót. Ez esetben még hivatkozhatunk is korábbi tapasztalatainkra, hiszen azok alapján már fel tudjuk mérni, hogy mivel jár egy-egy munkakör és mondhatjuk, hogy a szóban forgó pozíció a korábbiakhoz képest igen izgalmasnak ígérkezik.


3. Nem vágyunk a főnök székére. Különösen a közép- és felsővezetők problémája, hogy egy közel azonos végzettségű és tapasztalattal rendelkező beosztott konkurenciát fog jelenti a későbbiekben. Ezt azzal lehet a leginkább megcáfolni, ha kiemeljük, hogy már értünk el sikereket a szakmában, így nem dolgozik bennünk a bizonyítási vágy. Továbbá fontos szempont lehet az is, hogy aki szintén volt már korábban vezetői pozícióban pontosan tudja azt, hogy ez mennyi munkával, stresszel és felelősséggel jár és egyáltalán nem biztos, hogy újra erre vágyna.


4. Új szakmát kezdünk, amit csak pályakezdőként lehet. Krisztina példája jól mutatja, hogy kézenfekvő indok lehet, ha korábbi tapasztalatainkhoz képest egy másik területen próbálunk elhelyezkedni. Azonban jó, ha alaposan felkészülünk az indoklással, ugyanis meg kell győznünk a munkáltatót arról, hogy a pályamódosítási kísérletünk nem csak egy rövid fellángolás és nem is a hosszas sikertelen álláskeresésből való menekülés.


5. A munkáltatóra előnyeire fókuszáljunk. Szintén jó érv lehet, hogy számunkra fontosabb maga a cég, mint a pozíció. Érdemes kihangsúlyozni, hogy nekünk milyen sokat jelentene egy olyan stabil, megbízható cégnél dolgozni, amely versenyképes a piacon. Ez az indoklás amellett, hogy magyarázatot nyújt arra, hogy miért jelentkezünk egy hozzánk képest nem túl magas pozícióra egyben biztosíték is a vállalatnak, hogy a későbbiekben is lojálisak a leszünk a céghez.


Dorofejev Tamara, 2010. november 25.

 

« Összes hírünk