Német munka: mennyit fizetnek?

2019. 01. 01.

Németországi munkára toborzott magyarokat kedden és szerdán Budapesten a bonni állami munkaerő-közvetítő. A német tisztviselők nem nyilatkozhattak, néhány folyosóbeszélgetésből azért kiderült: a munkaadók a vártnál alacsonyabb bérekkel várják a magyarokat. Az állásinterjúra készülő illetve a a beszélgetésről távozó érdeklődőkkel beszélgettünk.

Német munka: mennyit fizetnek?

1000 eurót várt, 600-at ajánlottak


Az interjút abszolváló hölgy azonban nincsen túlzottan elragadtatva a bent hallottaktól. Bosszúsága oka: az interjúztatók - igaz, szállással és szinte teljes ellátással - havi nettó 600-800 eurót (160-210 ezer forint) helyeztek munkabérként kilátásba, ha megfelel a felajánlott háztartási kisegítői vagy idősgondozói munkára. Ő mégis kevesli ezt az összeget. Véleményével nincs egyedül: a folyosón várakozó tömeg helyeslően morajlik, mindenki együttérzően bólogat. "Legalább 1000-1200 euróra (270-300 ezer forint) számítottam" - magyarázza. És ez az összeg a válság kirobbanását megelőző időszakban reális is volt. Távozóban még hozzáteszi: hiába van felsőfokú idegenforgalmi végzettsége és tud angolul, németül, a kora miatt nehézkes itthon elhelyezkedni. "48 éves múltam. Ebben a korban sajnos nem kapkodnak utánam a cégek" - magyarázza.
Hasonló cipőben jár az interjúra várakozó, ötvenes éveiben járó Jakab Gyula is. Pedig neki nagy rutinja van a külföldi munkavállalásban, német nyelvterületen. Igaz, tapasztalatait még az NDK-s korszakban szerezte. Az eredetileg külkereskedelmi végzettséggel rendelkező férfi a hetvenes-nyolcvanas években három alkalommal is járt kint hosszabb ideig építőipari munkákon. Mint mondja, meg is érte, meg nem is. "Kint jól lehetett keresni: de a hazai szakmai karrierépítésről, sajnos épp a kint tartózkodás miatt csúsztam le. "


Valaki állásnaptárt készített


A Németországba készülők hozzászólásaiból az is kiderül, hogy pályakezdő fiatalként vagy néhány éves szakmai tapasztalattal sem olyan könnyű belépni a munka világába. A börzén a külföldi álláslehetőségekről tájékozódni akaró Dévényi Tamás kálváriája még idén év elején kezdődött, amikor munkahelyváltási szándékkal, ám konkrét ajánlat nélkül lépett ki vaktában a munkaerőpiacra. A fiatal villamosmérnök egyébként nem bízza a véletlenre: tervszerűen próbál állást keresni és szemezgetni az ajánlatok között, börzéről börzére járva. Aktuális rendezvénynaptára is van. A listában a soron következő épp a hétfői volt, így most itt van.


Nyugaton a HR profibb

Tamás egyik érve a külföldi munkavállalás mellett az, hogy úgy látja: Nyugat-Európában a HR sokkal profibban bonyolítja le a toborzásokat, nincs annyira kitolva a kiválasztás ideje, ráadásul a jelentkezőkkel is kulturáltabban bánnak. "Nyugaton nem fordulhat elő, hogy nem akarják megmondani, melyik cég hirdette meg az állást. Itthon az is zavaró, hogy hónapok telnek el visszajelzés nélkül - már ha egyáltalán van valamilyen. De ha nincs, honnan fogom tudni, miben hibáztam vagy kellene fejlődnöm?" - teszi fel szinte magának a kérdést. Hozzáfűzi, riasztó, ahogy csak telik-múlik az idő állás nélkül és kopik a szaktudása, miközben "a cégeknél a HR jelenléte gyakran olyan tűzfal, amelyen szinte lehetetlen áttörni."


Tanulás, pénz, tapasztalat


Szintén fiatal álláskeresőként érkezett az állásbörzére a még csak 21 éves Friedrich Hajnal. És hogy miért kacsingat külföld irányába? "A tanulást, a pénzt meg a szakmai tapasztalatszerzést szokták az okok között leggyakrabban említeni. Rám is mindhárom illik" - magyarázza az idegenforgalmi végzettségű, angolul és németül beszélő lány.


Hajnal előtt sem ismeretlen a külföldi munka: idén nyáron például közel három hónapot dolgozott Krétán animátorként, de korábban már Lisszabonban is volt kint recepciós munkán egy ötcsillagos szállodában. Hozzátette: nyugaton még mindig több a lehetőség a szakmai tapasztalatok bővítésére és a karrierépítésre. Főként, hogy később szívesen dolgozna rendezvényszervezőként: ám ebben a munkakörben szülőhelyén Pécsett, kapcsolatrendszer nélkül szinte lehetetlen elhelyezkedni. Hajnal úgy látja, ha a dolgok kedvezően alakulnak, a későbbiekben is örömmel dolgozna külföldön - ha kell, akár hosszabb távon is. "Sokan nem merik bevállalni a külföldi munkát, mert tényleg bizonyítani, küzdeni kell a sikerért és ez nem sétagalopp. Az emberek többségének hiányoznak a családtagok, a barátok. Közben persze a magánytól is félnek, és nem szívesen szakadnak el a megszokott környezettől. Engem ez nem húz vissza, mert igyekszem optimistán hozzáállni a kint léthez, az emberekhez. Ha ezt a külföldiek is érzik, nem érik az embert atrocitások. Eddig szerencsére velem sem fordult elő ilyesmi"- bizakodik.


Takács Gabriella, 2009. október 7.