Ákos és a HR: hogyan választ ki egy zenész?

Közgazdászként szerzett egyetemi diplomát

A HR Ákos életében csupán látszólag ismeretlen fogalom. A munkáját támogató stáb ugyanis 80-100 fő körül mozog. Csapata kapcsán így óhatatlanul is foglalkoznia kell személyügyi jellegű kérdésekkel – még akkor is, ha rockzenészként mindezt más fogalomrendszerben éli meg. ”Annak ellenére, hogy közgazdászként végeztem 1992-ben, úgy érzem, teljes mértékben távol áll tőlem a munkáltató-üzletember arculat - mindezek helyett inkább emberközeli egyéniségnek érzem magam”- ad magáról öndefiníciót.

Filmrendezőnek készült

Kovács Ákos édesanyja jogász, édesapja diplomata. Zenei ambíciói és majdani sztárrá válásának fiatalkori víziói ezért kezdetben igencsak meghökkentették környezetét – noha ekkor, fő csapásirányként még a filmrendezést célozta meg. ”El lehet képzelni, mekkora megrökönyödést váltott ki, amikor egy Pasolini-filmklub után hazatérve bejelentettem a szülőknek, hogy megtaláltam életem értelmét és filmrendező leszek.”

Az élet aztán másfelé sodorta. 1987-ben megalakult a Bonanza Banzai - és innentől máig tartó sikersorozat vette kezdetét, a kilencvenes évek óta már szólókarrierrel. Az eddigi termés24 album, 5 verseskötet, hangoskönyv Krúdy Gyula novelláiból…. A teljesítmény értékét növeli, hogy mindez eredendően nem zenei végzettségű emberhez fűződik. Fel is vetődik a kérdés a moderátor részéről, vajon nem nehéz-e Ákosnak, közgazdász végzettségével összefogni és hatékonyan együttműködni a vele a produkcióiban együttműködő zenészeket.

A zenében nincsenek megfellebbezhetetlen szabályok

Ákos szerint mindez nem okoz problémát. Mégpedig azért nem, mert a rockzene szerencsére nem egzakt ”iparág”, megfellebbezhetetlen szakmai szabályokkal és kritériumok rendszerével. A zenei pályán szerinte sokkal inkább a személyiség, a pálya iránti elrendeltetés biztos tudata, és a zenekar-vezető hitelessége dominál. ”A rockzene el is vesztené az eredetiségét, ha annyira leszabályozott lenne, mint például az autógyártás műveletei. Ott, ha nem ismered a fékrendszer gyártásának alapvető paramétereit, beláthatatlanok a következmények. A zenei munkásság sikerét szerencsére jórészt az határozza meg, mennyire befogadó az a közeg, akinek íródnak a dalok. Itt jegyezném meg: vannak világsztárok, akik lehet, hogy egy objektív és kellően szigorú szakmai zsűri előtt semmiféle megmérettetésen nem mennének át a rostán, mégis több millió lemezt adtak el eddigi pályafutásuk során. Például Keith Richards a Rolling Stones – ból.”

Nem vállalta a zsűrizést a tévés tehetségkutatókban

A téma kapcsán sokakban nem véletlenül vetődik fel, miként vélekedhet Ákos a kereskedelmi televíziókon most futó, divatos, énekeseket kereső tehetségkutatókról. A dalszerző-szövegíró elmondta: hívták a fenti műsorokba zsűritagnak, ő azonban nemet mondott a felkérésre. ”A hasonló műsorok nem a valódi tehetségkutatásról szólnak - ezekbe a produkciókba kizárólag képernyő-kompatibilis, médiaképes arcokat, jelenségeket keresnek a műsoridő kitöltése céljából. A valódi tehetség viszont nem attól lesz tehetség, ha látványos külsőségeket - például fűzöld bőrdzsekit - húznak rá. Egy igazi tehetségnek nincs erre szüksége és nem is engedi meg. Persze virágozzék minden virág - azt azonban problémának érzem, hogy sok tehetséges fiatal kizárólag ilyen műsorban lát egyedüli kiugrási lehetőséget”- summáz.

Így választ ki Ákos

Ennek szellemében a zenész sem hasonló módszerekkel verbuválja csapata tagjait. ”Régebben kizárólag szakmai körökből, szájhagyomány útján, szakmabeliek ajánlásai alapján választottam ki a zenészeket, ha megürült egy-egy hely a csapatban. Amióta létezik a Kőbányai Zeneiskola, az ottani tehetséges növendékekkel is nőtt a merítési lehetőség.” Ákos módszere egyébként egyszerű. Általában először koncertfelvételeket ad az aspiránsoknak, akiknek meg kell nézniük a felvételeket, majd kiválasztaniuk 3 dalt. Kottát nem kapnak a felkészüléshez. Ezután személyesen is bizonyítaniuk kell hangszeres tudásukat. Aki remekelt, maradhat.

A szűrőn egyébként csak kevesen mennek át-és ennek nem okvetlenül a szakmai hiányosságok az okai. ”Más területen is rengeteget számít, ki mennyire illik bele a csapatba- zenészeknél ez különösen igaz. Aki egy régebb óta összeszokott csapatba akar csatlakozni ebben a körben, kicsit olyan helyzetbe kerül, mintha száguldó expresszre kellene felugrania. Ha sikerül megugrania a „lécet”, maradhat.” Nem mindegy például, ki mennyire veszi a lapot, ha például a meghallgatás előtt egy régebbi kolléga elkezd vele viccelődni. A ”gyűrődést” zenészként különösen bírni kell. Elég csak arra gondolni, hogy vészelik majd át, ha órák hosszat össze lesznek zárva egy turnébuszban.

Empatikus főnöknek tartja magát

A másik csapásirány, ahol Ákosnak időnként a HR-munkatárs szerepét is magára kell öltenie, az saját vendéglátó egysége, a budai Andante Borpatika. ”A személyzet, a felszolgálók kiválasztásánál sem a technikai tudás számít elsősorban. Szakmai fogásokat, gyakorlati dolgokat hamar meg lehet tanulni - viszont azt, hogy valaki becsületes, tisztességes legyen, nem a munkáltató feladata és tiszte pótolni. Igazság szerint nincs is rá ideje.”

Ákos mindent egybevetve empatikus főnöknek tartja magát. ”A kollégák szerint néha túlzottan engedékeny vagyok - mondhatni, fát is vághatnának a hátamon. Igyekszem felmérni, ki mennyire terhelhető és ennek figyelembevételével adni neki feladatot. A munkatársaimnál sem kritérium, hogy fanatikusan szeressék a dalaimat. A fő szempont, hogy a munkájukat – a webtervezést, a zenélést stb. - szeressék elsősorban, mert akkor tudnak igazán jó teljesítményt nyújtani.” A retorziók alkalmazása, a kritikák megfogalmazása nem tartozik az erősségei közé-az esetleges elbocsátás közlése még úgy sem. ”Nem jó érzés ajtót mutatni hasonló érdeklődésű, tehetségű embereknek, akikkel rengeteg közös élmény is összeköt” – jegyzi meg HR-es énjéről.

Takács Gabriella, 2010. október 28.