Álláskeresői tapasztalatok HR-esként - vajon hol a hiba?

2017. 09. 22.

A HR Portal egyik HR tanácsadó kollégája nyomozásba kezdett és álláskeresőként jelentkezett munkákra, ahol három szektor négy munkáltatójánál lefolytatott állásinterjús tapasztalatait tárja fel. Ezek bár csak tünetileg, de rávilágítanak, hogy miért olyan nehéz egymásra találnia a keresletnek és kínálatnak a munkaerőpiacon.

Álláskeresői tapasztalatok HR-esként - vajon hol a hiba?
Kollégánk vasárnap délután kezdett bele a jelentkezésekbe. A legismertebb álláshirdetési és közösségi oldalakon keresett alkalmi és rugalmas részmunkaidős állásokat a szépségipar, a non-profit média és a szórakoztató szektor területén működő munkáltatóknál. A meghirdetett pozíciókra igazított önéletrajzokkal 10 jelentkezésből 2 nap alatt 4 állásinterjúra jutott be, a többi pályázatra nem érkezett visszajelzés.

A szépségipari hirdetésben alkalmi ügyfélkapcsolattartó pozícióra kerestek jelöltet. A megadott email címre való jelentkezést követően egyeztettek személyes interjú időpontot. A helyszínre érkezve egy középkorú hölgy fogadta a jelentkezőt, aki épp egy vendégen végzett kozmetikai kezelést, de félbeszakította a munkát, míg bemutatta a szalont. A feladatok ismertetése után derült ki, hogy 11 óra napi munkáért 5000 Ft-ot szándékoznak fizetni, alkalmi bejelentéssel. Kollégánk ennek ellenére nyitottan állt a lehetőséghez, szóban megállapodtak, hogy több jelentkező miatt később egyeztetnek telefonon időpontot egy próbanapra, azonban a találkozó óta nem érkezett hívás a hölgy részéről.

A non-profit szektorba adminisztratív, rugalmas munkákra adta be önéletrajzát, kiemelve, hogy lehetőség szerint home office, rugalmas távmunkában szeretné a feladatot végezni. A szektorban működő első cégnél, a fiatal HR-es hölggyel megbeszélték, hogy a munka mindenképp helyszíni jelenlétet igényel, így megköszönte a jelentkezőnek, hogy őt idézve: „nem szívatta meg, hogy nem megy el”.

A második cégnél egy idősebb úr volt az interjúztató, aki a cég vezetőjeként mutatkozott be, majd a rövid interjú során közölte a jelentkezővel, hogy a távmunka nem munka, pedig a feladatok egy része hatékonyan kiszervezhető lett volna otthoni munkavégzésre. Ez a vezető régimódi felfogásáról tanúskodott, és a rugalmasság legkisebb jelét sem mutatta a beszélgetés során.

A média és szórakoztatóipari szektorban alkalmi kisegítő pozícióra kerestek embert. A találkozóra egy bevásárlóközpont parkolójában került sor, ahol a beszélgetés alatt derült ki, hogy nem heti 1-2 félnapos elfoglaltságról lenne szó, hanem akár több, egésznapos más városokban való ottalvós tartózkodásról, viszont ezek az információk nem voltak feltüntetve az álláshirdetésben. A négy interjúból kettőnél esett szó a bér kérdéséről, de a megbeszélt feladatok és munkaidő arányában nagyon alacsony órabéreket ajánlottak mindkét esetben.

A négy interjúból három helyen középkorú személy volt az interjúztató, egyedül a fiatal hölgy volt az, aki HR-es minőségben jelent meg, és a jelölt jó érzéssel távozott az interjúról. A természetesen nem reprezentatívnak számító találkozásokból kollégánk a következő tapasztalatokat szerezte: az idősebb interjúztatók kevésbé voltak rugalmasak; az álláshirdetésekben szereplő elvárások hiányosak, és fontos információkat hagynak ki a hirdetők.