Ő az első magyar futó, aki szabadtéri világbajnokságon érmet szerzett. Emellett frissdiplomás állatorvos, aki a futás mellett műt, állatokat kezel. Hogyan lehet ezt a két, egész embert kívánó hivatást tető alá hozni?
A 2017-es Baji Balázs eddigi legsikeresebb éve. Februárban diplomázott az Állatorvostudományi Egyetemen, júliusban a Gyulai Memorial atlétikai versenyen 110 méteres gátfutásban szenzációs egyéni csúcsot futott 13,15 másodperccel. Majd néhány héttel később a 3. helyen végzett a londoni atlétikai világbajnokságon. A nyár végén a tajpeji Universiadéról aranyéremmel távozott.
„Mertem laza lenni, hittem az elvégzett munkában”
Miért sikerült parádésra ez az év? „Mentálisan léptem előre. Végre lazábban mertem odaállni a versenyekhez. Nem voltam görcsös, hittem az elvégzett munkában. Gátfutásban fontos az optimális teljesítmény. Ha elragad a hév, akkor két gát között túl gyorsan futsz, és az a technika kárára megy. Megtaláltam az egyensúlyt a fizikum és a mentális erő között” – mondja Balázs.
Pedig egy évvel ezelőtt a mélyponton érezte magát. A riói olimpián nem sikerült az álom, a döntőbe kerülés annak ellemére, hogy fizikálisan a topon érezte magát. Balázs ezt nagy kudarcként élte meg. „Átfutott az agyamon, hogy soha nem jön vissza ez a lehetőség. Aztán levontam a tanulságokat, és újra motivált lettem. Rám az jellemző, ha valamit elkezdek, akkor addig küzdök érte, amíg el nem érem” – fűzi hozzá.
Vébén nem az időeredmény számít, hanem a helyezés
Mi számít sikernek számára: az időeredmény vagy az érem? „Szezon közben és a kisebb versenyeken az időeredmény a cél, világversenyen egyértelműen a helyezés. Egy vb-döntő teljesen más műfaj, mint egy szimpla verseny: rövid időn belül harmadszor futunk, mindenki a lehető legjobb helyen akar végezni és hatalmas rajtunk a nyomás.”
Balázs bevallotta, hogy neki is vannak mélypontjai, amikor átfut az agyán, hogy miért is csinálja ezt. Főképp akkor, amikor a semmiből eljön egy fiatal srác, aki minden előzmény nélkül brutális időeredménnyel rukkol elő. Komolyan azonban soha nem gondolt a pályafutás befejezésére. 28 évesen a legjobb atléta korba került, 3-5 évre még számol előre.
Önbizalmat gyűjtött az amerikai ösztöndíjon
Csinálna valamit másképp, ha újra kezdhetné? „Talán kicsit több mindent engednék meg magamnak. Eleinte azt gondoltam, hogy sportolóként bizonyos dolgokat nem tehetek meg, például eleve elzárkóztam szórakozási lehetőségekről. Most kicsit engedékenyebb vagyok, mert egy idő után belefásul az ember a szigorú életmódba.”
Balázs pályája fontos momentumaként értékeli az Egyesült Államokban töltött egy évet, amelyet egy egyetem ösztöndíjasaként élt meg. „Jól megtanultam angolul és merítettem az ottani nagy önbizalomra épülő kultúrából. Persze azért meg kell találni az egyensúlyt a realitásokkal, de semmiképp nem szabad összehúznia magát az embernek, ahogyan ez Magyarországon gyakran megesik.”
A futás mellett másik hivatását az állatorvosi pályát a gimnázium után választotta. Gyermekkora óta érdekelte a természettudomány, az állatok körül forogtak a gondolatai. Azt azért megjegyzi, hogy az állatok túlzott szeretete néha hátrány. Nem lehet ugyanis minden egyedet megmenteni, valamikor akkor tesz az ember a legjobbat az állattal, ha elaltatja.
Félállásban már az egyetemen műt
Balázs futás mellett tanult, februárban diplomázott, idén nyáron félállást kapott az Állatorvostudományi Egyetemen. A HVG Állásbörzére éppen a műtőből érkezett. „Megtehetném, hogy csak a futásra koncentráljak. De akkor a pályafutásom befejezése után ott állnék nulla munkatapasztalattal és újra fel kellene magam építeni. Inkább most energiát teszek az állatorvosi munkába, hogy később erre az alapra építkezzek” – mondja a tudatos karrierépítő. Megjegyzi, inkább kiegészítő munkaerő a tanszéken, elengedik edzőtáborba, versenyekre. Amikor azonban dolgozik, akkor csak arra koncentrál. Az állatorvosi munka szerinte sok szempontból hasonlít az élsportra: Állandó a kihívás, mindig új helyzetekkel találkozik, műtét alatt nem lehet hibázni és a maximumot kell nyújtani.
Mi az, amit ad az élsport?
Balázs elismeri, hogy rengetegtet köszönhet az élsportnak. Megtanította őt az alázatra, a következetességre, a tiszteletre és a kitartásra. Mind olyan tulajdonságok, amelyeknek bárki hasznát veheti a civil életben.