Dicséretbe ágyazott kritika, rosszindulatú pletyka terjesztése, folyamatos közbeszólás előadásunk alatt. A munkahelyi hétköznapokban számtalan helyzetben lehetünk szóbeli támadások célpontjai.
Egy munkahelyi közösségen belül viszonylag gyakori jelenség, hogy az egyik kolléga valamilyen okból nem szívleli munkatársát. Vannak, akik intelligensen tudják kezelni a helyzetet, unszimpátiájuknak nem adnak hangot, egyszerűen csak nem keresik a másik társaságát. Vannak viszont olyanok is, akik apró szurkálódásokkal, piszkálódásokkal, esetleg viccesnek álcázott sértegetésekkel próbálják megnehezíteni a nem kedvelt munkatárs mindennapjait. Amennyiben ez a szituáció áll elő, nem érdemes kétségbe esni, hiszen gyakran elég egyetlen jól irányzott válaszreakció, és azonnal megoldódik a probléma. Kovács Ildikót, a WIFI kommunikációs trénerét, és Árpádi Lászlót, az Emtrek vezetői tanácsadóját kérdeztük.
Dicséretnek álcázott kritika
A kritizálás egyik leggyakrabban alkalmazott formája, amikor valaki dicsérete mellé csempészi be sértő megjegyzését. Például azt mondja: nagyon tetszett neki a munkánk, ezt nem várta volna tőlünk. Az ilyen jellegű szúrásokat kivédeni nem lehet, mégis könnyen ki lehet jönni nyertesen a szituációból. Hogyan? A leghatásosabb, ha a megjegyzést nem hagyjuk annyiban, hanem rákérdezünk: miért mondja ezt, eddig mi volt a probléma a munkánkkal? Erre általában már nem tudnak mit mondani. Ha mégis elkezdik sorolni az eddigi hibáinkat, udvariasan köszönjük meg a tájékoztatást, és közöljük: ezt ezentúl mindig szem előtt tartjuk majd. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy ha előbb szólt volna, akkor már korábban kiköszörültük volna a csorbát.
Egy példa a kezelésre:
.article-content em { padding: 4px 8px; background: #eee;}
- Igazán jól sikerült ez a munkád, meg is lepődtem
- Miért? Az eddigiekkel pontosan mi volt a probléma?
Rosszindulatú pletyka
A bennünket nem szívlelő kolléga a legtöbb fejtörést azzal okozhatja, ha hamis információt kezd el terjeszteni rólunk - tényként tálalva azt. Az emberek többsége szeret pletykálkodni, és amint lehetősége nyílik rá, továbbadja a kellemetlen információt. Hogyan kell kezelni a helyzetet? Ha eljut hozzánk a pletyka, azonnal tisztázni kell magunkat. Fontos, hogy a tisztázás ne mentegetőzésnek tűnjön. Ezt úgy érhetjük el, ha a felháborodás legkisebb jele nélkül, röviden és határozottan cáfoljuk meg a hallottakat. Érdemes egyébként rákérdezni arra, hogy honnan hallotta az illető a pletykát, hátha kiderül: ki kezdte el terjeszteni. Ha sikerül kiderítenünk, ki volt a pletyka elindítója, tanácsos egy négyszemközti beszélgetés keretében megkérni arra, a jövőben ne folyamodjon ilyen eszközökhöz lejáratásunk érdekében.
Egy példa a kezelésre:
- Úgy hallottam, már nem is tudom, kitől, hogy alkoholproblémáid vannak. Kerestél már fel szakembert?
- Én nem tudok róla, hogy alkoholproblémáim lennének. Kitől hallottad ezt?
Sértő megjegyzések
A pletyka-terjesztésnél egy fokkal jobb, ha a munkatárs nem hátulról támad, hanem szemtől-szembe sért meg minket. Kritizálja öltözékünket, hajunkat, vagy bármit, amit ő nem tart rajtunk megfelelőnek. Ebben az esetben a legjobb megoldás, ha ugyanabban a stílusban visszaszúrunk. Ha csendben maradunk és lenyeljük a sértést, akkor azzal csak olajat öntünk a tűzre: látja, hogy eltűrjük, és továbbra is piszkálódni fog. A visszaszólással viszont megfékezhetjük a sértegetéseket.
Egy példa a kezelésre:
- Jó a nyakkendőd, melyik turkálóban vetted?
- Mondd meg Te. Te úgyis sokkal jobban ismered ezeket az üzleteket, mint bárki más itt a teremben.
Új állást keresel?
+ indíts egy álláskeresést a kívánt pozíciónév/készség és a város megadásával, majd pályázz az állásokra
+ állíts be
e-mailes állásértesítőt, hogy elsőként értesülhess a keresési feltételeidnek megfelelő, friss állásokról (e-mail címedet a találati listában a jobboldali oszlopban adhatod meg)
+
töltsd fel önéletrajzod - így a munkaadók is megkereshetnek állásajánlataikkal
Persze nem mindenki tud frappáns választ adni egy ilyen helyzetben, számukra ideális, ha elkezdik beszéltetni a partnert. Megkérdezik, miért van ezen a véleményen, mi a gondja a ruházatunkkal, hajviseletünkkel. Sokan nem tudnak meggyőzően érvelni véleményük mellett, ők megfoghatók ezzel a stratégiával. Amennyiben gyenge lábakon áll az érvelés, közöljük, hogy nem értünk egyet a véleményével, és indokoljuk meg világosan, érthetően, hogy miért. Ne vádaskodjunk, ne legyünk indulatosak, az nem old meg semmit.
Viccelődés a kollégák előtt
A megalázás egy másik formája, amikor a kolléga kiáll a többiek elé, és rólunk kezd el viccelődni nyilvánosan. Például kellemetlen történeteket mesél rólunk, gyengeségeinken élcelődik. Ilyenkor szintén érdemes felvenni a kesztyűt. Nyugodtan, a feszültség jelét nem mutatva át kell venni tőle a szót, és egy hasonlóan "vicces" monológgal kell kontrázni az általa elmondottakra. A hallgatás azonban ekkor sem kifizetődő, hiszen ezt a gyengeség jeleként értelmezi a munkatárs, és emiatt újra és újra megpróbál majd kellemetlen helyzetbe hozni.
A mondandó félbeszakítása
A meetingeken, bemutatókon igen könnyen felbosszanthat a piszkálódó kolléga mondandónk félbeszakításával, folyamatos közbekérdezésekkel. A dühös reakció ebben az esetben sem megoldás. Inkább első lépésként meg kell meg kell köszönni a kérdéseit és azt, hogy érdeklődést mutat a téma iránt. Majd tanácsos udvariasan megkérni arra, hogy a kérdéseket ne most, hanem inkább a bemutató végén tegye fel. Hogy miért? Mert szinte biztos, hogy a kérdések nagy részére választ fog kapni a bemutató végeztével.
Egy példa a kezelésre:
- Igen, és mennyibe fog kerülni a projekt? Miért épp őket kérted fel? Nem tudtál olcsóbb munkaerőt találni? Biztos, hogy minden lehetőséget megvizsgáltál a döntés előtt?
- Köszönöm kérdéseidet, igen hasznosnak tartom őket, és örülök, hogy érdeklődsz a téma iránt. Azt javaslom, térjünk vissza erre a bemutató végén. Ha időközben felmerülnek benned további kérdések, akkor kérlek, azokat se feledd. Írd fel, és megbeszéljük azokat is a legvégén.
Okoskodás, főnöki attitűd
A munkahelyek zömében találni olyan munkatársat, akik azt hiszik: főnökösködhetnek felettünk csak azért, mert régebb óta dolgoznak a cégnél, vagy mert idősebbek nálunk. Ők előszeretettel jegyzik meg azt, ha elkésünk, ránk szólnak, ha magánlevelezést folytatunk, vagy ha fél óra helyett 40 percet ebédelünk. Kezelésük elég egyszerű: kritikájukat - látszólag - el kell fogadni. Ezután pedig el kell őket küldeni a vezetőhöz, mondván: ha bármilyen problémájuk van a munkánkkal, akkor tanácsosabb a főnökkel megbeszélniük ezt. Mivel ez már konkrét fúrásnak tetszhet, ezért bizonyosan nem fognak a vezetőhöz rohanni a velünk kapcsolatos problémáikkal. De egy ilyen válasz után nekünk sem fogják mondani többet.
Oroszi Babett