Érettségi előtt még teljesen másként nézett ki a jövőképe. “Két okból választottam 18 éves koromban a jogi pályát. Egyrészt édesapámnak szerettem volna megfelelni, aki azt nevelte belém, akkor lehetsz valaki, ha valamilyen egyetemi végzettséget fel tudsz mutatni. Másrészt a környezetemnek akartam bizonyítani, hogy képes vagyok erre. A jogi pályáról előtte fogalmam sem volt, csak annyit hallottam, sokat kell tanulni” - folytatja Júlia.


Meghozza a dr. cím a boldogságot?


A jogi tanulmányok aztán igazolták, hogy kemény tanulással jár, ám Júlia az akadályokat sikerrel vette. Sőt, már az egyetem alatt elkezdett egy ügyvédi irodának gyakornokként dolgozni, hogy megalapozza a pályakezdést. Egy valamit azonban nem mert megkérdezni magától: ‘Mi lesz majd a diplomázás után, hogyan lesz ebből egy örömet okozó életpálya.’


Júlia 2014 februárjában kapta kézbe a diplomát. “Sokat vártam ettől a pillanattól. Azt gondoltam, hogy a díszes oklevél és a nevem előtt a dr. cím elhozza a boldogságot. Rövid ideig tényleg jól esett, aztán azonban inkább ürességet éreztem. Megkérdeztem magamtól: tényleg az lesz az életem, hogy napi 12 órát ülök egy irodában, dokumentumokat írok, tárgyalásokra járok és papírokat tologatok?” - mondja erről az időszakáról. Pedig ügyvédjelöltként jó csapatba került, akiktől sok támogatást kapott, a szakma iránti elhivatottságot azonban nem érezte.


Elkezdte a világot járni


Életében a fordulópontot egy magánéleti válság és a jóga hozta meg. Már egyetemistaként járt jógaórákra, a diplomázás után pedig elkezdett komolyabban foglalkozni vele: a filozófiájával, a történetével. Aztán egyszer egy amerikai jógatanár Budapestre látogatott, ahol foglalkozásokat tartott. Júlia minden alkalommal megjelent, személyesen is beszélgetett vele, nagy hatással volt rá. “Megkérdezte tőlem, hogy akkor is ezt a munkát végezném-e, ha nem kapnék érte fizetést?” Azt válaszoltam, hogy nem. Ekkor tudatosult, hogy az az igazi utad, amit akkor is csinálsz, ha nincsen benne a pénz. A jog pedig nem az.”


A világutazó jógatanár felajánlotta, hogy asszisztáljon neki, ő pedig elfogadta és Júlia mellé szegődött. Budapestről előbb Amszterdamba utaztak, onnan egy hónapra Japánba, majd Kalifornia és újra Hollandia, Hága következett. Júlia a mester marketingjében segédkezett, az órákon asszisztált a résztvevők mozdulatait igazította és zenélt.


Innen - már a jógatanártól elválva - két hónapra Indiába utazott az astanga jóga őshazájába, Mysore-ba egy magyar csapattal. Alapélmény lett számára. “India annyira nyers, hogy nagyon megüti az embert. A szegénység mellett azonban az emberek hihetetlen szeretetben élnek közel a természethez, és törekszenek a magasztos jóra. Nem azért imádkoznak, hogy jó hinduk legyenek, hanem ez természetes része az életüknek” - mondja.


Így néz ki egy napja


Aztán visszatért Budapestre és lassan kialakította mostani életét. Hogyan zajlik most egy napja? Hajnali 4-kor kel, reggel 5-re megy astanga jógázni. Utána heti ötször reggel 7-től órát tart. Kereset kiegészítésként hetente néhány napot napi 5 órában egy belvárosi juice bárban dolgozik. “Régen derogálónak éreztem a bolti eladást, most élvezem, szeretek az emberekkel beszélgetni, változatos a munka.” Este szintén jógaórák következnek. Ezen kívül zenél, szeret magában lenni, főzni, a természetbe járni.


A merész karrierváltás baráti körét is átalakította. Azok csatlakoztak hozzá, akik hasonló inspirációra vágytak, hasonló igényekkel és tervekkel élik életüket. A régiek közül pedig jó páran eltűntek, amit természetes folyamatnak tart.


Meg lehet ebből élni? – kérdezem. Júlia több jógaiskolában tanít, de egyelőre csak ez nem elég, másféle munka is kell mellé. A világutazást főleg megtakarításaiból fedezte, a munkájáért pedig szállást és ellátást kapott. Átalakult viszont a pénzhez való viszonya. Nem a hosszú távú megtakarítások a legfontosabbak számára, hanem a pillanatok megélése, a ‘mostban’ létezés. “Indiába úgy mentem ki, hogy szűkösen volt pénzem a teljes kint tartózkodásra. Azt tapasztaltam, hogy nem kell ettől félni, lehetőségek, ötletek mindig adódnak, ha az ember bátor, nyitott, kreatív. Megjegyzi, családjára mindig számíthat, de nem hozzájuk fordul, ha pénzre van szüksége. Családja egyébként elfogadta pályaváltását. “Látták, hogy nem vagyok jogászként boldog és segítettek, hogy megtaláljam magam.”


Hogyan keress állást?


+ indíts egy álláskeresést a kívánt pozíciónév/készség és a város megadásával, majd pályázz az állásokra
+ állíts be e-mailes állásértesítőt, hogy elsőként értesülhess a keresési feltételeidnek megfelelő,     friss állásokról (e-mail címedet a találati listában a jobboldali oszlopban adhatod meg)
+ töltsd fel önéletrajzod - így a munkaadók is megkereshetnek állásajánlataikkal

Ezt adja a jóga


“Összességében több nő jógázik, mint férfi, de az astangánál kiegyenlített a nemek aránya” - válaszolja a szakmai kérdésre. A jogát sokan fizikális tulajdonsága miatt szeretik: fittséget, kitartást ad, erősít, valójában az önismeret fejlesztéséről szól. A jógázók egyre tudatosabbak a testükkel. Észreveszik azt, hogy gondolatai és érzelmeik becsaphatnak. A jóga célja az elme lecsendesítése. Ha sikerül és csak a légzés marad, akkor kezd az intuíció, a lélek megszólalni. “Korábban indulatos, mérges ember voltam, sértődött a világra. A jógával megtanultam: az indulatok lecsendesíthetőek, ha utánamegyünk a miérteknek és eljut az ember oda, hogy az egyén a saját szerencséjének a kovácsa.”


Merre tovább?


Júlia lassan érzi, hogy újra útra kell kelnie. Júliusban India a cél, aztán augusztusban a szabadúszók spanyolországi fesztiválja látogat el, majd Szicíliában egy elvonulásos jógatábort szervez egy holland lánnyal. “Az utazással töltött egy évem egyik nagy előnye, hogy rengeteg kapcsolatom lett a világon” - mondja. Saját jógaiskola vállalkozóként? - teszem fel a kérdést. “Nem holnap lesz, még az út elején járok. Szeretek azonban a természetben lenni. El tudok képzelni egy vidéki elvonulóközpontot biogazdálkodással.”


Karácsony Zoltán


 

« Összes hírünk