Új munkahelyi közegbe csöppenve, szakmai rendezvényeken, esti kötetlen partikon gyakran előfordul, hogy sok, eddig ismeretlen emberrel találkozunk. Számtalanszor megesik, nem sikerül rögzíteni a beszélgetőtárs, új kolléga nevét. A nevet nem elég hallani: látni, kimondani és társítani is tanácsos a megjegyzéshez. Polyánki Balázs pszichológust a névmemória fejlesztéséről kérdeztük. Képzeljük el: egy kötetlen szakmai rendezvényen hosszan beszélgetünk valakivel, akinek bemutatkoztunk, ám nem jegyeztük meg a nevét és akinél éppen nincs névjegykártya. Nem marad más hátra, mint a kínos, jobb esetben humorba csomagolt névre kérdezés.
Polyánki Balázs, pszichológus és pedagógus az In-And-Out Learning Center szervezésében gyorsított tanulás tréningeket és tanulás coaching foglalkozásokat tart többek között üzletemberek és szervezetek számára. Tapasztalatairól kérdeztük.
Amit csak hallunk: 70 százalék elvész
"Sokan hivatkoznak arra, hogy képtelenek neveket megjegyezni, ám ez nincs így. Odafigyeléssel, gyakorlással, tréninggel bárki fejlesztheti névmemóriáját.
Több tucat módszer létezik a nevek vagy bármely információ rögzítésére. Mindegyik kulcsa a tudatos figyelem és a képzelet bevonása különféle mnemotechnikai módszerekkel", kezdte a pszichológus.
Hozzátette azonban, a felejtés természetes folyamat. A Texasi Egyetem egyik kutatása szerint az emberek a csak hallott információk 70 százalékát 24 órán belül elfelejtik. Ha azonban a hallott információt látja, kimondja és valamihez kapcsolja, akkor a felejtés aránya csupán 10 százalék.
A megfigyelés a névmemóriára vonatkoztatva: tíz hallott névből egy napon belül csak háromra emlékszünk, ám különböző módszerekkel ez az arány kilencre javítható.
Pécsi Pál: a pécsi dóm előtt Pál apostollal
A nevek megjegyzésének további eszköze a társítás. "A Pécsi Pál nevet például ezzel a technikával úgy lehet megjegyezni, hogy elképzeljük a személyt, amint a pécsi dóm előtt áll Pál apostollal. Természetesen a társítás egyedi, mindenkinél más, a saját képzelettől függ.
Szintén segít az információ szervezése: ha hat emberrel találkoztunk, férfi és női részre oszthatjuk és mindegyik csoporthoz három nevet rendelünk, nem egyszerre hattal szembesülünk. Ezen kívül szempont lehet: nyakkendősök, nyakkendő nélküliek, szakállasok, nem szakállasok stb.", mondta a pszichológus.
James Bond nyomában: 7 varázslépés
Bemutatkozáskor gondot szokott okozni a név megjegyzése. Sokszor egyszerre mondják a nevet és utána, beszélgetés közben kínosnak érzik a névre visszakérdezni.
A Polyánki Balázs által tanított, hét lépésből álló, "James Bond" fantázianévre hallgató módszer a következőképpen néz ki:
1. Elhatározás: Meg akarom jegyezni a partner nevét.
2. Odafigyelés: Bemutatkozáskor megvárom, amíg a partner elmondja a nevét, amelyet gyorsan megismétlek magamban, majd én is elmondom a saját nevemet.
3. Szemlélés: Felmérem a másik külső tulajdonságjegyeit, ruházatát.
4. Társítás: Néhány megfigyelt tulajdonságot társítok a névvel.
5. Felidézés: Egy ugyanolyan keresztnevű ismerősömet társítom vele, a személyeket interakcióba helyezem egymással.
6. Címkézés: Bármilyen furcsán is hangzik, de segít: képzeletben a személy homlokára írom a nevét.
7. Elbúcsúzás: Kiejtem a partner keresztnevét.
Mindez akkor hatékony, ha kevés emberrel ismerkedem meg egyszerre vagy akinek nehezen tudjuk a nevét megjegyezni.
Hatásos: bemutatkozáskor névjegykártya
A pszichológus saját példával is bemutatta a hatékony névmegjegyzést: "Egy san diego-i szakmai konferencián a keleti meghívottak már a bemutatkozáskor odaadták névjegykártyájukat. A nevükre a mai napig emlékszem, mert a névjegykártya átvételekor hallottam, láttam, kimondtam és "tapintottam"a nevüket."
A memória két részre bontható: rövid és hosszú távúra. A rövid távú memória kapacitása kicsi, néhány percre terjed ki és átlagosan 7 információegység tárolására alkalmas.
A hosszú távú memória terjedelme napokban, években adható meg, a jelentés alapján raktároz az érzékszervi modalitásoknak megfelelően és kapacitása folyamatosan bővíthető.
A pszichológus úgy véli, nincs általánosan hatékony módszer az információ feldolgozására. Valakinél azok a módszerek működnek, ahol fontos a képzelőerő, a látvány (vizuális), másnál az információ meghallgatása, kimondása (auditív), megint másnál az utánzás, a fizikai megjelenítés (kinesztetikus).