"Nem szeretem, ha egy cég a magánéletemben turkál." "Szerintem ez nem normális dolog " - vallják összeállításunkban a fiatalok a közösségi médiában időnként utánuk nyomozó HR-esek viselkedéséről. A Sherlock Holmes-viselkedés magát a HR-szakmát is megosztja: a higgadtabb álláspont szerint egy sörrel koccintó fotó miatt vétek kiszórni egy egyébként ideális jelöltet és inkább a módszer alkalmazója tölt indokolatlanul sok időt a neten.
Nem csak akkor facebookozik némely HR-es, amikor a cég oldalára tölti fel a legújabb állásajánlatokat vagy épp szakmai újdonságokat oszt meg a nyilvánossággal. Bár eddig is közismert volt, hogy a rossz facebook-profil simán elmeszelheti a pályázót a kiválasztási folyamat során, ma már nem egy olyan HR-es létezik, aki a valóban problémás tartalmak mellett a neki nem tetsző apróságok miatt is könnyedén kiszórja a jelentkezőket.
Ha sok a jelentkező és szűkíteni kell a kört
Egy HR-blogger például így fogalmazott: bár tisztában van vele, hogy az álláskeresők többségét ez felháborítja, amennyiben több tucat alkalmas pályázó is van egy pozícióra, akkor valami alapján szűkíteni kell a kört. És ilyenkor jön a facebook-tallózás, amikor már egy oda nem illő komment, egy meggondolatlan megjegyzés is automatikusan "halálra ítéli" a pályázót. Ráadásul 100 tengerentúli HR-es közül 75 bevallottan beveti a közösségi médiát a toborzáskor-és a döntésében is befolyásolják az ott látottak. Ám kíváncsiak voltunk rá, hogy a jelenleg vagy hamarosan állást kereső fiatalok miként fogadják az fb-profiljuk után kiváncsiskodó HR-eseket.
"Szerintem ez nem túl jó ötlet. Nem etikus és valahol nem is normális dolog. Azért sem, mert a legtöbb ember teljesen másként viselkedik a valóságban, mint mondjuk a Facebook-on. Attól még a munkahelyén igenis lehet valaki lelkes, elkötelezett és odaadó a feladatai iránt, hogy van mondjuk pár "lazítósabb" képe kint a face-en. Arról mondjuk hallottam - például a csoporttársaktól is - hogy a cégek azért utánanézegetnek a pályázóknak, így próbálok én is odafigyelni, mit posztolok, osztok vagy like-olok. De azért 1-2 családi nyaralós vagy visszafogottan bulizós fotóm kint van: akinek már ez sem elfogadható, hát nagyon sajnálom, lelke rajta"-válaszolta kérdésünkre az éppen élelmiszermérnöknek tanuló Piroska.
A Facebookon őszintébben viselkedik az ember?
A járműmérnöki pályára készülő Soma viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, ha a cégek és a HR-esek alkalomadtán a pályázók facebook-kirakatában is körbenéznek kicsit. A fiatalember szerint ugyanis épp a közösségi portálokon rajzolódik ki az álláskeresők valódi arca. Itt akkor se füllenthet valaki, ha akar. "Nézd, az köztudott, hogy az állásinterjúkon azért egy kicsit mindenki megjátssza magát. Ott az emberek jobb színben akarnak feltűnni és egy szebb arcukat próbálják kifelé mutatni. A Facebookon meg óhatatlanul is lazábban, őszintébben viselkednek: nem csodálom, ha a cégek ott is utána akarnak járni, ki jelentkezett hozzájuk. A legegyszerűbb, ha olyan tartalmat teszünk ki, ami tényleg vállalható - és az, ha nem tesszük a nyilvánosság számára elérhetővé a profilunkat, ha már zavarnak a nézelődők"-vallja.
A gazdálkodás-menedzsment szakon tanuló Pétert sem zavarják a kíváncsi cégek és a HR-esek. Sőt! Szerinte a Facebook ma már megkerülhetetlen az álláskeresésben-ráadásul a közösségi oldalak meg amúgy is a nyilvánosságról szólnak. Így hát oda a HR-es is bepillantást nyerhet, ha már mindenki más. "Ma már nagyon fontos az álláskeresésben a Facebook. Ezért nekem nem gond, ha időnként a cég és a HR-es is megnézi az álláskeresők profilját. Több csoporttársam is elmondta utólag, hogy a végül őket választó cég igenis "utánuk nézett"a neten. Ráadásul egy közösségi oldalra beregisztráló, annak az életében aktívan részt vevő személy a regisztrálással igenis felvállalja, hogy akár az ő tartalmai is elérhetőek lehetnek mások számára.-épp úgy és abban a formában, ahogy kiposztolta. Ez a világ erről szól-ugyanakkor nem is kell mindenki számára elérhetővé tenni a profilunkat"- fűzi hozzá.
Nem illik a magánéletben vájkálni
A korábban a vendéglátó-iparban dolgozó, ám jelenleg épp a gyermekét váró Zita számára azonban nem szimpatikus ez a fajta munkáltatói hozzáállás. De az sem, hogy sok embernek fogalma sincs a közösségi oldalak megfelelő használatáról és a legintimebb pillanataikat is posztolják az első adandó alkalommal. "Nagyon nem tetszik, ha egy cég így turkál-vájkál a mások életében. Szerintem semmi közük a munkán túli világomhoz, ha egyébként a munkahelyemen meg jól végzem a feladataimat. De az sem, hogy sokan a felhasználók sem tudják, hogy hol a határ. Rengeteg ember - szó szerint- még arról is posztot ír, hogy épp WC-re megy. Szerintem erre semmi szükség, mint ahogy a nyomozó HR-esekre sem"-summáz.
„Nem venném fel azt a HR-est, aki ez alapján dönt”
A Facebook alapján részletesen feltérképezett - rosszabb esetben az itt látottak alapján kiszórt -álláskeresők és a módszer azért nem minden HR-es eszköztárában fordul elő. Sőt, egyesek ezt inkább a szélsőséges, szakmaiatlan túlzások közé sorolják. "Eszem ágában sincs így véleményt alkotni és döntést hozni a jelöltekről. Továbbmegyek: HR-es pozícióra például igen csekély eséllyel indulna az a pályázó, aki ez alapján dönt az álláskeresőkről. Ez akár azt is sugallhatja, hogy az illető a munkaidő rovására indokolatlanul sok időt tölt a közösségi médiával"-fűzte hozzá Mihályi Ágnes, a Human Matrix vezető tanácsadója. A szakma mérsékeltebb része egyébként azt vallja: jó szakember alkalmazásának komoly cégeknél nem lehet gátja egy-egy nyaralós fotó vagy valami hasonló.
Takács Gabriella, 2014. július 2.