Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyre több tehetséges munkavállaló dönt a gyökeres karrierfordulat mellett. Egy idő után eljutnak oda, számukra nem a fizetés vagy a pozíció az elsődleges, hanem a stresszmentes, örömet okozó munka. Kisebb presztízsű és rosszabbul fizető állásokat vállalnak el csak azért, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek, több idejük legyen magánéletükre. A jelenségnek neve is van: downshifting, egy fokozattal visszaváltás.
A karrierépítésben az egy fokozattal visszaváltás – angolul downshifting – mindenki fejében megfordul, az életérzésre weboldalak is épültek. Ilyen az „Escape the City” (http://www.escapethecity.org/) tehát „menekülés a Cityből”, azaz London pénzügyi központjából oldal. Azoknak a tehetséges fiataloknak készült, akik néhány év után kiégtek a nagy, multinacionális pénzügyi cégek világából és valami újra vágynak. Egy olyan dologra, ami kielégíti érdeklődésüket és boldoggá teszi őket a munkában.
Az egészség, az öröm mindennél fontosabb
Az oldal videója szerint a multik diplomás dolgozóinak 70 százaléka elégedetlen munkájával, 30 százalék aktívan keres alternatívát. Ám sokan közülük vagy nem mernek váltani vagy hiányoznak a segítő társak, a követendő példák. A weboldalt alapító két fiatalember szintén a Cityből menekülve találta meg önmagát. Erre a tapasztalatra alapozva közösséget alapítottak. Eddig 22 ezren regisztráltak az oldalra, akiket csak „Hero”-ként (hős) hívnak itt.
Nézzünk néhány példát: Jonathan könyvelőként húzta az igát egy nagy multinál, most a tenger mellett lakik, dizájnos bútorokat készít és munka után szörföl. Yannick befektetési banknál volt menedzser, de egy december 24-i napon, a munkahelyén besokallt. Önálló vállalkozást indított. Emily pénzügyi tanácsadóként dolgozott, most szintén magánzó: gyermekkönyvek kiadásával foglalkozik. Tom informatikusként szakadt ki a mókuskerékből, negyedik éve a világot járja kerékpáron, élményeiről útikönyvet és dokumentumfilmet készít.
Magyarország: nehezebb kiszakadni a taposómalomból
A visszaváltás dilemmája Magyarországon is létezik. Sokan hiába szereztek piacképes diplomát, hiába kaptak állást egy nagy multinál (például könyvvizsgáló vagy gazdasági tanácsadó cégeknél), hiába keresnek átlag felett, egy idő után beleunnak a napi taposómalomba: a riportolásba, a túlórákba, a napi teljesítménykényszerbe, a felülről jövő direktíváknak való megfelelésbe, a munkahelyi pozícióharcba. Alig látják szeretteiket, kiégtek, munkájuk rabjai. A szerencsések még ép egészséggel lépnek be reggel munkahelyük ajtaján, a pechesek kisebb vagy nagyobb egészségügyi problémákkal küzdenek.
„Lefelé” váltani azonban nem könnyű a pénzhez és a hatalomhoz hozzászokott közép- és felsővezetőnek. Nagy a társadalmi nyomás, a sikert ugyanis a többség éppen e két tényezővel azonosítja. Ráadásul Közép-Kelet-Európában a nonprofit szféra sem igazán jöhet szóba az alacsony fizetések miatt. Ha pedig sok a lakáshitel, több gyermeket kell eltartani, nem marad más hátra, mint a harc a minél több pénzért.
2011. január 25.