Több ezer álláshirdetést teszteltetett le telefonon roma, kisgyermekes, idős és "átlagos" álláskeresőkkel a Tárki társadalomkutató intézet. A cél annak megállapítása, mennyire diszkriminatívak a munkaadók ezekkel a hátrányosnak tartott álláskeresői rétegekkel. A kutatás teljes egészében csak szeptemberre készül el, de a részeredmények máris árulkodók. Mint kiderült: az alacsony képzettséggel is betölthető és rosszul fizetett állásokra a munkáltatók főleg nők jelentkezését várják. A roma pályázókat azonban még ezekben a pozíciókban is rendre visszautasítják. A cégek magatartása gyakran a sokat látott-hallott tesztelőket is megviselte...
Mindezt a Tárki szociológusa, Simonovits Bori is megerősíteti. A társadalomkutató intézet szeptemberre elkészülő diszkriminációkutatása kapcsán 2009 januárja és júniusa között több ezer álláshirdetést monitorozott Budapest és Nyíregyháza vonzáskörzetében. A teszteléskor az alacsonyabb presztízsű és alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörök - például pincér, pultos, pénztáros, raktáros, egyszerűbb adminisztratív feladatok - kapcsán vizsgálódtak. "Erre főként azért volt szükség, hogy a tesztelőket ne lehessen bonyolult, szakmai jellegű kérdésekkel elküldeni, amikor telefonon érdeklődnek a munkalehetőségek kapcsán. Ez egy magasabb kvalifikációt igénylő munkakör esetén könnyen előfordulhatott volna" - indokol a szociológus. A kutatásban részt vevő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda tesztelőinek több hullámban kellett feltérképezniük az álláshirdetéseket közzé tevő cégeket. Elsőként egy roma tesztelő ragadott telefonkagylót. Ezt követően egy magát kisgyermekesnek mondó, kicsit később egy idősebb, majd a hagyományos munkáltatói szempontoknak (nem, életkor, szakmai tapasztalat, képzettség) eleget tévő jelölt érdeklődött ugyanazon pozíció iránt.
Céges reakciók: elutasítástól a döbbent csendig
A hátrányos megkülönböztetéstől tartó roma tesztelőket nem érte váratlanul, hogy a sablonbeszélgetés kezdete után nem sokkal feltett - "De ugye nem baj, hogy roma vagyok" - kérdés kapcsán rengeteg cég képviselője húzta be egyből a kéziféket. A reakciók skálája széles: azonnali nemleges válasz, döbbent csend, gondterhelt hatásszünet. Szintén gyakori tapasztalat, hogy a diszkrimináló munkaadó a roma származásról tudomást szerezve már nem tartja fontosnak ismertetni a jelentkezővel a munkával kapcsolatos tudnivalókat, nem kéri elküldeni önéletrajzát és állásinterjúra sem hívja be. Egyesek egész egyszerűen csak annyit mondanak, sajnos már betelt az állás. Ám a munka kapcsán néhány perccel később érdeklődő, a munkaadók elvárásainak szinte mindenben megfelelő nem roma tesztelőt ugyanannál a cégnél már készségesen tájékoztatják a továbbiakról. A tesztelőknek mindenesetre precízen rögzíteniük kell az elhangzottakat, és a tapasztaltakat legkésőbb a beszélgetés után fél órával - egyrészt a kutatás hitelessége miatt. Másrészt később a diszkrimináló céggel szemben értékes bizonyíték lehet a panaszosok kezében a bíróság előtt.
Egyelőre úgy tűnik, a készülőfélben lévő kutatás az előző évek tapasztalatait igazolja: eszerint nem teljesen esélytelenek a romák az álláskeresésben, ugyanakkor 20-30 százalékkal csekélyebb esélyekkel indulnak egy-egy állásért, mint a nem roma jelentkezők. A munkaerőpiacon nem túl előnyös helyzetű idősebbeknek vagy kisgyermekeseknek sincs könnyű dolga: velük, csakúgy mint a romákkal, a felkeresett munkáltatók 10 százaléka nyíltan közölte, hogy épp ezek miatt fog eltekinteni az alkalmazásuktól.
Pszichésen megvisel a tesztelés
Udvari Márton a diszkriminációkutatásban tesztelőkkel részt vevő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) jogi referense elmondta: a civil szervezet az első diszkriminációs vizsgálatokat 5-6 éve kezdte, főként a szórakozóhelyekről kitiltott vagy az álláskeresés közben hátrányos megkülönböztetést elszenvedő roma fiatalok ügyei kapcsán. Önkéntes tesztelőik rendszerint a lelkes aktivisták vagy a diszkriminációt korábban a saját bőrükön megtapasztalók köréből kerülnek ki. Emellett az sem számít ritkaságnak, hogy oknyomozó újságíró ül be a tesztelők közé a call centerbe látleletet venni a hazai munkaerő-piaci viszonyok sajátosságairól. A tesztelőket általában fél-egy napos tréning keretében készítik fel. Akit sokkolnak a telefonálás során tapasztaltak, pszichológussal folytatott levezető beszélgetésen teheti magát túl a történteken. "Kemény helyzet a telefonteszt. Már csak azért is, mert sokan gyakorlatilag a korábban már átélt sérelmeiket kénytelenek újraélni a kagyló túloldalán"- magyarázza. Udvari napi munkája során azt tapasztalta: a szervezetükhöz érkező bejelentések és a megvizsgált ügyek száma csepp a tengerben. A sértettek és a diszkrimináló cégek száma a valóságban a náluk megjelenő többszöröse is lehet. "Sokan beletörődnek a helyzetükbe, így nem szívesen tesznek bejelentést. Eközben a hozzánk fordulók gyakran 4-5 hátrányos megkülönböztetés után szánják rá magukat a bejelentésre"- ad képet a helyzetről.
Néha egyáltalán nem könnyű megállapítani, valóban történt-e diszkrimináció az állásra jelentkezők elbírálásánál. A jog ismeri az "ésszerű kimentés" fogalmát: például egy szépségszalon vagy egy fehérnemű-üzlet joggal várhatja szaktudása mellett előnyös külsejű hölgyek jelentkezését. Szintén nem számít hátrányos megkülönböztetésnek egy kerekesszékkel közlekedő jelentkezőt az épület akadálymentesítésének hiányában elutasítani. Nem várható ugyanis el a cégtől, hogy egy-egy jelentkezője miatt több milliós épület-átalakításokba fogjon. "A tapasztalat azt mutatja: nincs egyértelműen fekete vagy fehér helyzet. Minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a körülményeket, csak ezután állapítható meg, történt-e diszkrimináció vagy sem...
Ha diszkriminációt tapasztalunk...
Álláskereséskor diszkriminációt tapasztalva fordulhatunk az "állami" Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH), munkaügyi bírósághoz vagy a "civil" Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodához (NEKI). Sérelmeinket mindig írásban, postai úton küldött levélben kell megfogalmaznunk. Bevett gyakorlat, hogy a diszkrimináció gyanújába keveredett cég tesztelését a NEKI vizsgálja meg önkéntes tesztelőivel, majd az ügyet az EBH veszi át. A sértettek rendszerint azért fordulnak e két szervezethez, mert a bejelentésnek nincsen anyagi vonzata. Míg magán úton, önállóan bírósághoz fordulva nőhetnek a költségek. Igaz, a sértett ezen az úton jó esetben akár pár milliós nem vagyoni kártérítést is kiharcolhat a per végére.
Ha az EBH diszkriminációt állapít meg, akkor több szankcióval élhet: nyilvánosságra hozhatja a jogsértésen ért cég nevét, felszólíthatja a jogsértő magatartás abbahagyására vagy pénzbírságot szabhat ki.
Takács Gabriella, 2009. június 23.