Drákói szigor, nem mindig jókedvű ügyfelek, alacsony órabér. Erről számoltak be telefonos ügyfélszolgálton dolgozó alanyaink. Talpraesettséggel, nyelvtudással gyorsan bele lehet tanulni a munkába. Egyetemistáknak a munka rugalmas jellege miatt jó pénzszerzési lehetőség. Tartósan azonban nehéz telefonos ügyfélszolgálatosként dolgozni.
600 forint óránként
Kata egy légitársaság bejövő hívásait fogadja angol és francia nyelven. A szerény órabér ellenére elégedett a munkahelyével. „Egy idegen nyelven dolgozó kolléga nettó 600 forintot kap óránként, én az angollal és a franciával 650-et. Van itt olyan dolgozó, akinek nem éri meg az 50 forint különbséget a kettős feladat, ezért beéri az alacsonyabb összeggel is. Az órabér vasárnap és este 8 óra után száz forinttal magasabb, ennyi az összes lehetőség a magasabb fizetés elérésére, de igazából nem is ígértek mást” –mondja.
A többség nem lát hosszú távú egzisztenciateremtési lehetőséget ebben. „Ez az egyetlen olyan munka, amit az egyetem mellett csinálni tudok. Itt szinte mindenki tanuló. Ideális, hogy egy hétre előre le lehet adni, hogy mikor és mennyit szeretnék dolgozni és a beosztásokat ennek megfelelően írják meg, így a munkaidő könnyen kalkulálható, ráadásul sosincs túlóra. Az elvárás csak annyi, hogy meglegyen a heti 16-20 óra munka minimum” – ecsetelte Kata munkakörülményeit. „Pozitívum, hogy aktívan gyakorolhatom a nyelveket, ami remélem, hogy a jövőben majd egy másik munkáltatónál sokat fog érni.”
Így zajlik a kiválasztás
Van persze a munkának sok árnyoldala. „Az első hónap stresszes volt, nehéz volt megszokni, hogy a két idegen nyelvet folyamatosan váltogatva kell használni. Ezen kívül az ügyfélkezelés idegtépő tud lenni, ezért ez a munka nem is megy mindenkinek. Akik már évek óta itt vannak, azok sokkal lazábban tudják ezt csinálni, engem azért még néha ki tud borítani egy-egy nehezebb műszak” – ismerte el a 22 éves egyetemista lány.
Miként ment a felvétel? „Az első interjún egyből tesztelték a nyelvtudást – esetemben mind a kettőt – ha ez megfelelt, akkor jöhetett a szituációs gyakorlat, ami egy telefonbeszélgetés volt. Megnézték azt is, mennyire tudok gyorsan és pontosan gépelni. Miután felvettek egy tréning következett, melynek a végén vizsgát kellett tenni. Erre az időszakra nettó 300 forint volt az órabér.”
Drákói szigor késéseknél
A munkahelyen a szabályok nem bonyolultak. Aki ezeket nem tarja be, csúnyán ráfázhat. „Nincsenek nagy elvárások, csak a késést veszik nagyon szigorúan. Ha valaki egy percet késik, akkor azt az egész órát levonják a béréből, ha pedig ötöt, akkor az újabb szankciókkal jár” – mesélte a fiatal lány. „Amúgy pedig nem sok visszajelzést kapunk a munkánkról, csak megcsináljuk aztán megyünk haza. Állítólag vezetnek statisztikát, hogy hány órát dolgozunk, hány hívást fogadunk, hány percig beszélünk, de ezek eredményeiről már nem szoktunk értesülni.”
Szégyenfalon a legrosszabbak
Másik alanyunk, Viki már közel nem ilyen pozitív tapasztalatokról számolt be. Nem bírta sokáig ezt a fajta munkát. „Még 2001-ben dolgoztam egy bank ügyfélszolgálatán. Nagyon keveset fizettek, bár én sosem kerültem ki az „éles” rendszerbe, mert a betanítás fázisát követően felmondtam. Nagyon stresszes volt, elképesztő mennyiségű adatot kellett tudni és ezzel egyidőben a rendszer kezelése is feladat volt. A legrosszabb az volt, hogy felvették a beszélgetéseket és ezt visszahallgatva értékelték a dolgozókat, a leggyengébbek pedig kikerültek egy teljesítményértékelő szégyenfalra” – összegezte emlékeit Viktória.
Dorofejev Tamara, 2009. október 15.