Egy felmérés szerint az amerikai munkavállalók nagy része bemenne betegen is dolgozni. Nálunk is hasonló a helyzet, de míg a másik kontinensen az ok egyértelműen a válság, addig Magyarországon más érvek is közrejátszanak. A versenyszférában a munka mennyisége a döntő tényező, míg az oktatásban és az egészségügyben a helyettesítés okoz gondot. A fiatalok közül többen előbb mennek táppénzre másnaposan, mint betegen.

Betegen dolgozni? Válságban sokan teszik

Kíváncsiak voltunk, hogy Magyarországon mi a helyzet, és megkérdeztünk néhány hazai munkavállalót. Ha nem reprezentatív szondánkból százalékot kellene vonni, akkor az amerikainál is magasabb szám jönne ki. Ám az is igaz, ha nincs munka, néhányan szívesen mennek táppénzre. „Bemegyek betegen is dolgozni, mert a munkát senki nem csinálja meg helyettem és ha nagyon felgyűlik, akkor az még rosszabb. Viszont olyan időszakban, amikor nincs olyan sok feladat, akkor simán kiveszek betegszabit, hogy egy kicsit lazíthassak” – válaszolta kérdésünkre egy nagy multinacionális vállalatnál dolgozó fiatalember.


„Ha határidő van, akkor nagyon betegnek kell ahhoz lenni, hogy ki merjek venni betegszabadságot” – mondja egy közbeszerzési pályázatokkal foglalkozó cég dolgozója.


Főnöki válaszok: elvárják a munkát


Hogy néz ki mindez főnöki szemmel? A hivatalos válasz szerint senkitől nem várják el, hogy betegen is dolgozzon, név nélkül nyilatkozva azonban már más a helyzet. Egy nagyobb pénzügyi vállalkozásnál magas beosztásban dolgozó harmincas éveiben járó fiatalember például meglehetősen szélsőséges nézeteket vall a témáról. „Én bemegyek betegen is, akár úgy is, ha fertőzök, és elvárom a többiektől is, hogy bejöjjenek. Ha valaki nem dolgozik egy hétig, és én ezért nem leszek kész a saját munkámmal, akkor én ütöm meg a bokámat, méghozzá nagyon. Ez egy ilyen szakma, nagy a nyomás, viszont az ezért járó kompenzáció jelent némi kárpótlást.”


A médiában valamivel kíméletesebben vélekednek a betegen való munkavégzésről. „Senkitől nem várom el, hogy betegen bejöjjön dolgozni, sőt ha valakinek a kisgyereke megbetegszik, akkor is otthon maradhat. Az már más kérdés, hogy az internet adta lehetőségek korlátlanok, tehát attól, hogy valaki otthon marad, még nyugodtan tud dolgozni” – nyilatkozta az egyik vezető hazai lapkiadónál dolgozó főszerkesztő.

Ha nincs, aki helyettesítsen


Az oktatásban és az egészségügyben azokon a területeken, ahol köztudottan munkaerőhiány van, nagyon nehezen oldható meg a helyettesítés. Ez rákényszeríti a dolgozókat, hogy betegen is bemenjenek és végezzék a munkájukat, és a munkaadó is ezt várja el tőlük. „Egyértelműen be kell jönni” – mondja az egyik budapesti rendelőintézetben dolgozó asszisztensnő. „A vezetés is ezt várja el tőlünk, mert nincs, aki helyettesítsen és így is kevesen vagyunk. Van egy kolléganő, akinek operációra lenne szüksége ahhoz, hogy teljesen egészséges legyen, de nem tudja megműttetni magát, mert a vezetés nem engedi el két hét betegszabadságra. Arról nem is beszélve, hogy ez alatt az idő alatt kevesebb pénz jár és a fizetésünk így sem túl magas.”


Ha nem is ennyire drámai, de hasonló a helyzet az oktatásban is, azaz szabadságra csak akkor lehet elmenni, ha az ember jó előre bejelenti, de mivel a betegségeket megjósolni nem lehet, ezért kénytelenek bemenni órát tartani a tanárok betegen is. „Muszáj bemennem, mert nincs aki helyettesítsen. Eddig egyetlen egyszer tudtam megtenni, hogy betegen otthon maradjak” – panaszkodott egy felsőoktatásban tanító hölgy.


Az orvos véleménye


Megkérdeztünk egy háziorvost is, hogy ő mit tapasztal a témával kapcsolatban. Dr Szalontai Lajos véleménye szerint a munkavállaló hozzáállása a munkahelytől függ, de úgy látja, hogy aki tud, az bemegy dolgozni betegen is. „Sokszor mondom, hogy nem kellene, de legtöbbször nem fogadják meg az orvosi tanácsot. Olyan is sűrűn előfordul, hogy lerövidítik az előre elrendelt betegszabadságot és még táppénz alatt visszamennek dolgozni. Sajnos találkoztam olyan esettel is, ahol a beteg már csak akkor jelentkezett nálunk, amikor az eredeti betegségének sokkal súlyosabb szövődményei lettek, amiért nem pihente ki magát. Erre különösen az influenzánál kell vigyázni, aminek a gyógyulási ideje akár egy hét is lehet, és azt ki kell feküdni ha tetszik, ha nem.” Mindamellett a háziorvosokhoz is többen fordultak már „álbetegségekkel” egy kis plusz szabadság eléréséért, de ahogy mondja, ez mostanában egyre ritkább. „Ha valaki szeretne egy kis plusz szabadságot, akkor orvoshoz fordul krónikus hátfájásával és kéri őt, hogy írja ki egy kis időre. Bár mostanában sokkal inkább az ellenkezője a jellemző. Az emberek féltik a munkájukat.”


Betegen igen, másnaposan nem…


Főleg a fiatalokra jellemző, hogy eredeti rendeltetésétől eltérően használják fel a betegszabadságot, például egy-egy esti szórakozás utáni pihenőnapra. Tehát a másnaposság előbb tartja otthon őket, mint egy betegség. „Amíg fel tudok kelni és nem vagyok fertőző bemegyek dolgozni. Az már egy másik dolog, hogy néha egy jól sikerült buli után el tudok úgy fáradni, hogy másnap nem tudok felkelni” – vallja be nevetve egy fiatal dolgozó. Nem sokára itt van a nagy nyári zenei fesztiválok időszaka, így jó lesz, ha a munkaadók némi fenntartásokkal kezelik az ezekkel rejtélyes módon egy időbe eső betegszabadságokat a fiatalok körében.


Dorofejev Tamara, 2009. június 2.

 

« Összes hírünk