A kiválasztásnál nagy szerepe van a szimpátiának, melynek elnyerésében az első benyomás döntő szerepet játszik. Az ápolt megjelenés, a megfelelő öltözék, a pozitív hozzáállás olyan aprónak tűnő tényezők, melyek ellensúlyozhatnak szakmai hiányosságokat is. Csík Klára vezetői tanácsadót és Kiss István pszichológust kérdeztük. Az első benyomás döntő az állásinterjún, ezért tanácsos ügyelni arra, hogy jó élményeket keltsünk a kiválasztást végzőben, véli Csík Klára, az Indeed vezetői tanácsadó cég ügyvezetője.

Az első benyomás hatalma Keltsünk pozitív képet az állásinterjún!



A pályázóról az első információkat az önéletrajz tartalmazza, mely alapján már kialakul valamilyen kép a fejvadászban. Csík Klára nem tartja jónak, ha fényképet illesztünk a cv-be, ugyanis ekkor kinézetünk aránytalanul nagy mértékben esik latba, sokszor háttérbe szorítva szaktudásunkat. A kiválasztást végzőt akarva-akaratlanul befolyásolja a fénykép, pedig önmagában egy kép az állásra való alkalmasságról semmit sem árul el.



Egyetért a fénykép "hatalmával" Kiss István pszichológus, aki azonban nem tartja elvetendőnek egy kép mellékelését: "A megfelelő fénykép segíthet az álláskeresés folyamatában. Természetesen csak akkor hatásos, ha a jelölt valóban olyan jól néz ki a valóságban is. Nem szabad igénytelen, automatából származó, vagy gyűrött, foltos képet, esetleg nyaralási fotót mellékelni a pályázati anyaghoz. Évekkel korábbi, mondjuk az érettségi tablóról származó kedvenc képünkhöz viszonyítva is túl nagy lenne a kontraszt", véli a pszichológus.


Rossz megjelenés: az elutasításban nem említik



Ha az álláskeresőt behívták interjúra, már a kézfogás és köszönés pillanatában elvághatja magát vagy ellenkezőleg: nagyon kellemes benyomást kelthet. A percek alatt kialakuló benyomást nem lehet jelentősen megváltoztatni, ráadásul egy állásinterjún általában nincs lehetőség más alkalommal javítani. Sok versenytárs esetén ugyanis nem kapunk újabb esélyt.



Csík Klára szerint a "döglött hal kézfogás", a tegezés, a borostás arc, a rágózás könnyen elkerülhető, ám ha megtörténik az interjún, olyan rossz benyomást kelthet, hogy még a szakmai rátermettség bizonyítása sem ellensúlyozhatja. A kézfogásnál az illemtant is szem előtt kell tartanunk. Férfiként csak akkor nyújtsuk a kezünket, ha a hölgy tárgyalópartner felénk nyújtja. Ha férfi az interjúztató akkor férfiként szintén csak akkor nyújtsuk kezünket, ha a partner ezt teszi. Ha férfi a kiválasztó és nő az álláskereső, akkor az etikett szerint a nő nyújtja a kezét.


Fontos a szemkontaktus szerepe



Az első szemkontaktus szintén sok mindent elárul: jókedvet, kialvatlanságot, értelmet, elszántságot, izgalmat. Olyan kultúrában élünk, ahol fontos szerepe van a szemkontaktusnak, ezért a kézfogásnál nagy hiba, ha nem nézünk a másik szemébe és az interjú alatt is ajánlatos tartani szemmel a kapcsolatot.



Rossz üzenet lehet a panaszkodás, a fáradtságra hivatkozás, a közöny, a tudatlanság a cégről.

A pozitív, motivált hozzáállás, a mosolygós, ápolt megjelenés a sikeres állásinterjú alapja. Ehhez jön a cég iránti érdeklődés, a megcélzott vállalatról gyűjtött információk
Sajnos sokan nem kapnak konkrét visszajelzést, miért nem őket vették fel. Gyakran éppen a rossz megjelenés okozza a sikertelenséget.



Kiss István szerint a benyomáskeltés apró - talán még legálisnak tekinthető - trükkjei közé tartozik, hogy a jelölt igyekszik külsőségeiben is belesimulni a megcélzott cég kultúrájába. Öltözködésében, viselkedésében nem lóg ki a munkatársak alkotta környezetből. Az elfogadott átlagtól való eltérést ugyanis azonnal észreveszik, és az esetek többségében nem fogadják pozitívan.


Jó benyomás = hozzáértés, kompetencia?



"Ha sikerül egy igényes, alapos, önmagára és környezetére igényes ember képét sugároznia, aki ráadásul érzékenyen reagál a jelzésekre és ellenáll a helyzet feszültségének, gyakorlatilag nyert ügye van. Aki kellemes benyomást tud kelteni önmagáról, mosolyog, arról hajlamosak a megítélők azt is elhinni, hogy hozzáértő, kompetens szakember. Azt gondolják, kevesebbet hibázik, és a hibákért sem vonható igazán felelősségre.
Ez a benyomáskeltés azonban csak akkor hatásos, ha rövid időre korlátozódik a találkozás.



Hosszú időn - mondjuk éveken át - senki nem képes fenntartani egy ilyen túlidealizált állapotot. A minden feladatért lelkesedő, mindent 150 százalékra teljesítő munkatárs idő előtt kiég, a kialakított homlokzat beomlik, a teljesítmény zuhanásszerűen csökken. Túl nagy árat fizethet a munkavállaló és a cég is a hamis illúziókért", elemzi a lehetséges következményeket a tanácsadó szakpszichológus, az ELTE tanára.


Nem nyerő a pókerarc



Csík Klára véleménye szerint a pókerarc sem kelt szimpátiát állásinterjún. A kiválasztás érzelmi alapon is történik: Szeretnénk a jelölttel együtt dolgozni? Jól érezzük magunkat vele a munkahelyen? Beleillik a csapatba? Az interjúztatókban ezek a kérdések is megfogalmazódnak. Az interjú nem csak szakmai részből áll hanem emberiből is. Utóbbinak nagyobb a fontossága, ellensúlyozhat szakmai hiányosságot is, hiszen csak akkor van esélye az embernek a felvételre, ha a kiválasztást végző emberileg is alkalmasnak tartja. A szakmai tudás bizonyos alapok megléte esetén gyorsan javítható tréningekkel, továbbképzésekkel, az emberi kvalitás viszont sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem - véli a vezetői tanácsadó.



A jó benyomás kialakítása tanulható. Az állásinterjú is vizsga, amire készülni kell: nem csupán a szakmai tudásból, hanem a megjelenésből, a hozzáállásból, a vállalat történetéből, profiljából, termékeiből. Ha az első percben sikerül az interjúztató szimpátiáját megnyerni, az interjúztató néhány, kisebb szakmai hiányosságon is hajlamos átsiklani.


Ne bólintsunk rá mindenre mosolyogva



Ettől függetlenül Kiss István óv a mesterségesen kreált, túlzottan pozitív képtől: "Tartsunk mértéket a benyomáskeltésben. Egyrészt, viszonylag rövid időn belül kiderülhet a jelölt szakmai alkalmatlansága a feladatra, másrészt saját életét is megnehezíti az, aki igazából nem kedvelt, nem ismert, vagy nem eléggé begyakorolt feladatokra bólint rá az állásinterjú során. Könnyen lehet, hogy megint egy unalmas, nyűgnek bizonyuló helyet fog ki magának - csak mert önmagához sem volt őszinte. A következmény az lesz, hogy újra állásinterjúkon találja magát, ha nem tudja: hogyan tud és akar őszintén, örömmel, hatékonyan dolgozni", jegyezte meg a pszichológus.


Nem jó, ha az interjúztató is csak érzések alapján dönt



A felkészültség nem csak az álláskeresőtől, hanem a fejvadásztól is elvárható. Gyakorlott interjúztatóknál abból adódhatnak problémák, hogy nagyon gyorsan próbálnak ítélni. Korábbi tapasztalataik alapján bizonyos tulajdonságok "együttjárását" feltételezhetik, akkor is, amikor az mindössze egy illúzió, mondta Kiss István.



Nem tűnik túl elegáns megoldásnak, de egy jól kidolgozott, könnyen áttekinthető kérdéssor, aminek alpontjait a beszélgetés alatt ki lehet pipálni, fontos segítséget jelenthet a beszélgetés mederben tartásában. Az interjúztató munkáját jelentősem megkönnyíti, ha az értékelési szempontokat egyértelműen, pontosan definiált kategóriákban fogalmazza meg.

Így nem csupán érzések és szimpátia alapján hozza meg döntését.

 

« Összes hírünk