Állásinterjún inkognitóban - eladói munka

2019. 01. 01.

Rendhagyó álláshirdetésre bukkantunk a múlt hét közepén egy ingyenesen terjesztett napilapban. A ruhaforgalmazó multi egész oldalas álláshirdetésben toborzott munkaerőt eladói pozícióra. A kuriózum: a főként harisnyákat árusító cég az üzlet kirakatába invitálta állásinterjúra az érdeklődőket. Kíváncsiak voltunk, miként zajlik ez a gyakorlatban, így kolléganőnk inkognitóban megjelent a helyszínen álláskeresőként.

Állásinterjún inkognitóban - eladói munka

Az áruházban megérkezésünkkor nincs túl nagy tömeg, az viszont első szempillantásra látszik, hogy gőzerővel zajlik az ünnepi készülődés, karácsonyfadíszekkel, csillámporral, díszes arany- és ezüstszalagokkal. Az aulában gigantikus, plüss Mikulás "ácsorog", mellette egy kedvesen bumfordi rénszarvassal. Egyes nézelődőknek ez annyira megtetszik, hogy mindjárt le is fényképeztetik magukat mellette.


Toborzás a kirakatban és a kávézóban


Némi gyaloglás után fel is bukkan a horizonton a hirdetésben beharangozott üzletlánc. A helyszín stimmel, a kirakatban rengeteg harisnya, bokafix és zokni, ízlésesen elrendezve. A bolt bejáratánál aztán a pink színű toborzási felhívás is felvillan - érdeklődő viszont egy szál sem. Ugyanakkor belebotlok egy lelkes, 20 év körüli, szoláriumbarna, diszkrét orrpiercinges, 20 év körüli hölgybe, aki készségesen elmondja, hogy a toborzás a másik épületben, a cég egy nagyobb üzletében zajlik.


Alig két perc séta után el is érek a megadott helyszínre, ahol a toborzás már javában zajlik. Az üzlet dolgozóinak egyike épp a kirakatban ülve faggatja az egyik pályázót. A procedúrára persze kevés az egyetlen kis kirakat, így a cég a szomszédos kávézó három asztalát is kibérelte a jelentkezők fogadására.


A villáminterjúk mindenesetre szervezetten zajlanak. Az alkalom tiszteletére egységesen lila pulóverbe és fekete nadrágba öltözött fiatal nők készségesek és gyorsak. Másodpercek leforgása alatt leültetik a pályázókat - köztük inkognitóban érkező jómagamat is - a pici kávézó süteményhalmokkal borított asztalához.


Nem jeleznek vissza az elutasításról


A megmérettetés első köre inkább adatgyűjtés. Önéletrajzot nem kérnek, csak alap dolgokról kérdeznek. Név, elérhetőség, iskolai végzettség, munkatapasztalat és mennyi munkát tudnék vállalni. A munkatapasztalatnál jelzem, főiskolás koromban nyári munka keretében már végeztem hasonlót, ami egyébként igaz is.


Interjúztatómtól azt is megtudom, hogy ez egyelőre az első forduló. "Aki itt megfelelt, azt legkésőbb 10 napon belül behívjuk egy második beszélgetésre is. Akinek nem szóltunk, az ebből tudni fogja, hogy sajnos nem felelt meg." Nem túl barátságos gesztus tíz napig bizonytalanságban hagyni a pályázót, ráadásul az elutasításról még csak egy sablonmailt sem küldeni, de hát ez van, nagy a hajtás... - gondolom magamban.


4 percig tartott a beszélgetés


Az interjú nem tart tovább négy percnél. Mindvégig olyan érzésem van, hogy az interjúztató hölgy nem igazán tudna bennem gondolkodni. Erre egy-két, véletlenül elejtett megjegyzésből következtetni is lehet. Amikor például a hétvégi munka kapcsán hozzáteszem, ha szükséges, tudok jönni, a hölgy gunyorosan odavet egy "nagyon örülünk neki, hogy szakítanál ennyit ránk az idődből"- megjegyzést. Pedig a villáminterjúra alkalomhoz illő öltözetben, szolid sminkben érkeztem, az adatgyűjtésnél is készségesen válaszolgattam. Az ellenszenv vélhető oka inkább a diploma lehet és az, hogy nem 18 évesen, diákként keresek munkát. És az ember ilyenkor nagyon tud annak örülni, hogy csak inkognitóban, a cikk kedvéért és nem éles helyzetben - például 40 éves gyermekes anyukaként - keres állást...


Pénzről egyetlen szó sem esett, még kérdésre sem. És a cégről sem tudtam meg semmit, ami még egy villáminterjún is furcsának számít.


Egy óra alatt 200 pályázó


A multi ruhaláncnak egyébként lesz merítés az ideális dolgozók megtalálására. Amikor rákérdeztem, hány másik pályázóval versenyez egy-egy jelölt az állásokért, megtudtam, hogy az első órában közel 200 álláskereső futott be a tesztelésre. És még akkor hat óra hátra volt a toborzási akcióból. Az interjú után néhány percet megfigyelőként maradtam a közelben. Voltak álláskeresők, akikkel hosszabban beszélgettek. Valószínűleg ők várhatják a visszahívást.


Pályázói adatgyűjtésre is alkalmas


A kirakatban és a kávézóban meghirdetett toborzás egyébként nem rossz ötlet, de a jelek szerint inkább a cégnek kedvez. Egyrészt a hírverés miatt, másrészt azért, mert egyszerre nagy körből lehet meríteni és regisztrálni a cég adatbázisába. Ha később megüresedik egy állás, az így gyűjtött adatbázisból könnyebb a pótlás.


2010. november 22.