Jól sikerült az önéletrajz, bejutottál az állásinterjúra, időben megérkeztél a helyszínre és már javában zajlik a párbeszéd a HR-essel?

Állásinterjú: mit ne mondj?
A legfontosabb azonban: készülj fel, légy érdeklődő, pozitív, mutasd legjobb arcodat. Akkor nem futsz bele ezekbe a fordulatokba.

 



”Az előző munkahelyemen utáltam a főnökömet.”


Akár meglévő pozícióból, akár már az előző munkahelyet maga mögött hagyva pályázik az álláskereső, mindenképp nagyon rossz fényt vet rá a vezetők és a cég becsmérlése, érzékeny információk kiteregetése. Jobb, ha a főnök, mint állásinterjú-téma inkább kimarad a beszélgetésből.



„Rettenes volt a korábbi munkaadóm, adót csalt, nem fizetett időben.”


A szennyes kiteregetése rossz hatást kelt. A cég felteszi a kérdést: vajon rólunk is így nyilatkozik majd, ha valamilyen ok miatt távozik? Inkább arra hivatkozzunk: új kihívásokat keresünk, a feladataink már kevésbé inspiráltak bennünket, szeretnénk megismerni X szervezetet, mert már annyi pozitívumot hallottunk róla.



”Nem tudok semmit a cégükről” / „Nem volt időm utánanézni”


Ez azért kínos, mert az elhangzásukat igazából már az állásinterjúra felkészüléskor kellett volna megakadályozni. Például úgy, hogy a cég weboldalára felmegyünk.



„Mennyi szabadság jár egy évben? Kapok céges autót? Állják a mobilszámlámat? Milyen gyakran utalnak bónuszt? Van relax szoba?”


Fontos rész a munkaszerzződés aláírása előtt a juttatási csomag. Arra azonban ügyeljünk, hogy kérdéseink ne csak erre vonatkozzanak, hanem a munkavégzésre. Ez a kérdéssor sokkolóan hathat egy HR-esre és azt sugallja, a pályézót csak a jólléti szolgáltatások érdeklik. Kivétel lehet ez alól, ha valaki menő informatikus, akit a cég próbál körüludvarolni, hogy oda igazoljon. Belőlük azonban nincs sok az álláspiacon.


Létezik olyan önkéntelen szófordulat is, ami önmagában nem vág el, de nem is mutat jól a beszélgetés alatt. Például:



”Nem tudom.”


A ”Nem tudom” csapdájába rendszerint akkor sétál bele az álláskereső, amikor a kérdés egyáltalán nem pontos adatokra - sokkal inkább arra irányul, hogy vajon milyen hozzáállást, attitűdöt tanúsít a jelölt egy bizonyos helyzetben. Ezekre a kérdésekre pont ezért nem létezik elvárt ”jó” vagy ”rossz” válasz - és az asztal túloldalán helyet foglaló se ilyet vár. A legjobb tehát, amit a pályázó tehet: ha együttműködően, a legjobb tudása szerint és saját személyiségének megfelelően válaszol a kérdésre.



”Szeretek dolgozni, de…”


A ”de” az egyik legveszélyesebb szócska állásinterjún. Korábbi pozitív állítások és benyomások garmadát nullázhatja le egyetlen másodperc alatt, mert azonnal érvényteleníti is azokat. Lehetőleg kerüljük - ha ez nem lehetséges, keressünk rá valamilyen választékosabb szinonimát.  



”Zavarhatom?”


A ”Zavarhatom?” is rossz kérdés, hiszen a válasz rá már a szó jelentése alapján nem. Általában akkor kerül elő, amikor a jelölt az interjú végén a visszajelzés várható időpontjáról érdeklődik. Erre viszont ne úgy kérdezzünk rá, hogy ”Zavarhatom -  e Önt az interjú végeredményével kapcsolatban X időpontban?” Kérdezzünk inkább így: ”Felhívhatom - e Önt néhány nap/  1 hét múlva az állásinterjú eredményével kapcsolatban?” Van, hogy a HR - es spontán is ígér visszajelzést az állásinterjúról: ekkor felesleges külön megkérdezni.



„Nincs kérdésem”


A legtöbb állásinterjú végén a HR-es felteszi a kérdést, hogy van-e kérdése a jelöltnek. Ha részletes volt a tájékoztatás vagy közben minden felmerülő kérdésre válasz érkezett, akkor nem számít hátránynak, ha az ember a fenti választ adja. Jó azonban 1-2 kérdéssel készülni a cég terveiről, az állásinterjú további menetéről.


 

« Összes hírünk