Vannak tipikus karriertévhitek, amelyeket kevesen cáfolnak, de sokakat elbizonytalanítanak. Ezek azonban csak féligazságok. Most öt gyakran felbukkanó mondatot veszünk nagyító alá és árnyaljuk az összképet.
1. ”Külföldön minden sokkal könnyebb lesz”
Rengeteg karriersztorit lehet olvasni, hallani, amelyből első pillantásra úgy tűnhet: minden karrierprobléma és anyagi nehézség orvosolására a külföldi munkavállalás az egyetlen járható út. Ám ez sem mindenkire érvényes. A célországban elvárt idegennyelv magabiztos ismerete és néhány hónapra elegendő tartalék nélkül szinte előre borítékolható a bukás. Ráadásul a ”kaland” előtt nem árt mérlegelni, milyen végzettséggel a zsebünkben vágnánk neki. Kutatóként, villamos, -és gépészmérnökként, IT - sként, orvosként, ápolóként, szociális gondozóként, építőipari szakemberként vagy a vendéglátóipar szinte bármely területén lényegesen könnyebb és gyorsabb elhelyezkedésre számíthatunk, mint egyéb területeken.
2. ”(Jó) állás csak kapcsolatok útján szerezhető”
Nem teljesen alaptalan, de nem is minden helyzetre érvényes állítás. A versenyszférában, hiányszakmákban, piacképes végzettségekkel állást keresők esetén ezt ma már meg sem engedhetik maguknak a vállalatok - például a legjobbak külföldre áramlása miatt sem. Sőt: némely vállalatnál a HR beépítette a toborzási folyamatba, ha a vállalat egyik munkatársa ajánl valakit egy pozícióra - és az illető később beváltja a hozzá fűzött reményeket - még egy havi fizetésének bizonyos (általában 10) % - át is megkaphatja jutalmul. Ám az ajánlás nem protekció, hanem a toborzási folyamat első lépcsőfoka. Így az ajánlottaknak nem csak a pozíció hirdetésében feltüntetett elvárásoknak kell megfelelniük – hanem a toborzási folyamat minden egyes lépcsőjét ugyanúgy végig kell csinálniuk, mint az ajánlás nélkül pályázóknak. És még így sem biztos, hogy ők kapják majd meg az állást.
3. ”Kizárólag a „legjobb munkahely” listákon szereplő cégeknél érdemes dolgozni”
Egy-egy ilyen eredmény valóban jó támpont lehet a munkaerőpiac feltérképezésekor, ha épp állást keresünk. Nem árt szem előtt tartani: sok, egyébként szintén vonzó cég lehet a piacon, amely bár intenzív módon foglalkozik a munkáltatói márkaépítéssel és szeretnek is náluk dolgozni, a felmérésekben való részvételt mégsem érzi annyira objektívnek. Pont ezért annyira fontosnak sem. A legjobb tehát, ha a net informális fórumairól vagy akár az ismerősöktől is tájékozódunk a cégekről álláskereséskor. A fórumokon általában hiteles információt kaphatunk arról, érdemes-e egy cégnél dolgozni - de arról is, mitől vonzó a vállalat.
4. ”Csak olyan szakmát tanulj, ahol ezerszámra várnak az üres álláshelyek”
Ez elsőre nem is hangzik rosszul: de általában akkor működik, ha a szakma egybevág az épp útját kereső érdeklődésével, tehetségével és képességeivel. Ha így van, a tanács korrekt - de ha nem, nagyon nem javasolt valamit csak az elérhető keresetek nagysága miatt választani, ha egyébként nem illik a személyiséghez. Mert nem fogja magát benne jól érezni és nem fog tudni jól teljesíteni sem. Pszichológusok tapasztalata: válságnál, leépítésnél is általában tőlük válnak meg először. Épp ezért a legjobb olyan szakmát választani, amelyben tényleg otthon érezzük magunkat, amelyet szeretünk.
5. ”3-4 évenként mindenképp munkahelyet kell váltanunk”
Bár néhány éve még a job - hoppereket (a munkahelyváltogatásból sportot űzőket), újabban az Y, -és a Z-generációt marasztalták el a viszonylag rövid időn belüli, gyakori munkahelyváltásokért, ma már az sem ritka, hogy pont a profi karriertanácsadók bátorítják erre a munkavállalókat. Az eredmény: sokan nem érzik magukat elég tudatos karrierépítőnek, ha nem váltanak akkor is munkahelyet, ha egyébként nem is kellene. Pedig csak emiatt tényleg nem kell munkahelyet váltani, ha egyébként jól mennek a dolgok, megfelelő a csapat és a fizetés. Sőt: amerikai, kínai és japán tulajdonosi háttérrel rendelkező cégek gyakran kifejezetten kérik is a HR-t a toborzáskor: lehetőleg olyan jelöltek közül válasszanak, akik legalább 7-8 évet eltöltöttek már egyetlen munkahelyen.
Takács Gabriella